Utoljára még elmentem volt szeretőmhöz |
És beszélgettem vele a lépcsőházban: |
Bementünk, mert kint nagyon fújt a szél |
|
Végleg elbucsuztunk, már nem szeretem: |
Aztán lementem a Rottenbiller-utcán, |
Vettem gesztenyét, de nem tudtam lenyelni, |
Találkoztam Biró barátommal. |
|
Biró beszélt a neo-impresszionizmusról, |
Én mondtam: mindent abba kell hagyni: |
A művészetnek ne legyenek korlátai – |
Se ütem, se vonal, se szín. |
|
Vagyis az a művészet, amit az ember gondol, |
És ha nem gondol semmit, az is művészet – |
És ha csak érez valamit, az is művészet |
És ha neked nem, hát nekem. |
|
És ha neked ez nem képez művészetet |
Kedves Ernő: hát akkor nem művészet – |
Nem is az a fontos, hogy művészet-e |
Vagy sem; – nem az a fontos. |
|
És ha ez nem művészet: hát nem az, |
De akkor nem is kell művészet – |
Mert az a fontos, hogy figyeljenek |
Az emberek és jól érezzék magukat. |
|
Biró dühösen ott maradt az utcán, |
Én meg bementem egy kávéházba: |
Akkor egy szélroham jött veszekedve |
|
A szélnek mondtam egy gorombaságot, |
Kávét ittam és olvastam egy lapot: |
Valami cikk volt a versköltészet céljáról, |
De nem egyeztem meg vele. |
|
Ja igaz: a lépcsőházból lejövet |
(Még ott, volt szeretőmnél) arra gondoltam, |
Hogy most meg kellene dögölni |
|
|