Tetőről már esővíz csordogál |
Egy szürke négyszög ez a messzeség |
Körötte álmos, ólmos, nedves éj |
Csatorna csője csurgó vízben áll. |
|
Az emeleten vén cseléd dalol |
Lent vasalószag, száradó ruhák |
Ma kezdődnek a gyárak, iskolák, |
Sötét kapukban síró verkli szól. |
|
Távol vizekre köd ereszkedék |
S tompán feküsznek a mezők felett |
Levágott törzsek, nedves barna dongák. |
|
Most vége. Ez volt, ez lett volna még |
Végső esélyem. Elvégeztetett. |
És most Uram, bocsásd el a Te szolgád. |
|
|