Zene
| | | Hé! Fényt ide! Vetítő! Odafönt! |
Reflektor kigyullad. Az üres vászon előtt ott áll,
elevenen, a Bohóc, ugyanabban a ruhában, mint
a filmen. Kezében ostor, füttyent, mint a kutyának.
Zene elhallgat. Az operatőr felé.
A közönség felé.
| | | Nagyérdemű és tisztelt csőcselék! |
| | | Agáta, Böske, Julcsa és Rozi! |
| | | Vagyok, mondjuk, a beszélő mozi. |
| | | A lepedőről jövök egyenest – |
| | | Ott testet ölt a szó – itt szólni kezd a test! |
| | | Ott beszédes kép, – itt képes beszéd – |
| | | Rémes valóság, rímes szó, be szép! |
| | | Vagy élő felirat, mozgó szöveg, ha tetszik, |
| | | Szavak, amik a képet félbemetszik, |
| | | Hogy semmit nem használnak a szavak! |
| | | Mert minden, ami itt a képen éled, |
| | | Oly változatlan, mint az emberélet! |
| | | Oly állva-mozgó, régi és örök – |
| | | A nagy masina berreg és zörög, |
| | | És amit berreg, csak a régi nóta: |
| | | Hogy így megy, krisztusugyse, Krisztus óta! |
| | | Mit a költő régen a lanton pengetett, |
| | | Mit suttogott a tenger, zúgott a rengeteg, |
| | | Később, sátrak elött, a bárdok és a boncok |
| | | Gajdoltak éhesen, lesvén az uri koncot, |
| | | Most meg, – csak ennyi jelzi időknek változását – |
| | | Verklit nyekerget és cirkuszlovak futását |
| | | És pergő filmtekercset és zörgő grammofont: |
| | | Hogy soha nem az kapja a harsogó pofont. |
| | | Aki kibírná szépen, lévén bádog a bőre, |
| | | Hanem akinek fáj, mert érzékeny a dőre! |
| | | Hogy a pofon mindég odarepül, magátul, |
| | | Ahol valamit érez, ott a bordák közt, hátul. |
| | | Hogy védtelen a lélek és hetyke úr a test |
| | | És vígan mérik a párolgó nyaklevest |
| | | Bohócnak, aki bámul, – hogy azt csapod kupán, |
| | | Aki az élettől szívet kapott csupán, |
| | | Hogy, tisztelt csőcselék, ha jól akarsz nevetni, |
| | | Előtted mindig azt fogják pofonveretni |
| | | S a legnagyobb gyönyörrel te is csak azt vered, |
| | | Ó Julcsa, Marcsa, Böske, ki legjobban szeret. |
| | | Azért nem érdemes elszontyolodni, pajtás! |
| | | Mihaszna könny, mit ér a feltörő sohajtás?! |
| | | Ó szerelem tüze, jobb százszor, ha megéget, |
| | | Mint sértetlen maradni s meg nem ismerni téged! |
| | | Nem eszik oly forrón, ahogy főzik, a kását: |
| | | Így szól a bölcs bohóc, kinek nem látni mását. |
| | | Ő tudja csak, habár fejébe kong a kóc, |
| | | Hogy itt nem a szinész, a néző a bohóc! |
| | | Mert vér kell annak és könny és bús balsors kell annak |
| | | És őrjöngő szivek, mik halálba rohannak, |
| | | Ő az, ki, hogyha arcod eltorzul szörnyű kintul: |
| | | „Bravó!” kiáltja, „Hogy volt!” és boldog és megindult |
| | | Szemével vért zabál és hozzá könnyet habzsol |
| | | És megtörli szemét és elragadva tapsol! |
| | | Ő az, ráismerek, – Te vagy, királyi fönség, |
| | | Cézár, ezerfejű, ezerfejű közönség! |
| | | Bajazzó szenvedése, az kell neked, tudom – |
| | | Hát megkapod, ha kell, a megszokott uton! |
| | | De egyet megjegyezz: – a filmbohóc, hiába! |
| | | Mégiscsak más, mint társa a fényes Operába', |
| | | Mert filmen ejtett könnytől, mit ejt a megcsalt kedves, |
| | | És filmen ejtett vértől vászon még nem lett nedves: |
| | | Vásznon imádott asszony, ó tisztelt csőcselék, |
| | | Vászonból vétetett, szegény vászoncseléd! |
| | | És innen visszamék a lepedőre, máris |
| | | És nézi Budapest, Berlin, London és Páris, |
| | | Ahogy megtört szivemből fekete vér csorog – |
| | | Egy percig élek még, – aztán a gép forog |
| | | És halhatatlan lelkem rohan tovább a gépen, |
| | | Gépből életbe vissza, életből vissza, képen, |
| | | De mert vidám fiúk, akik a pofont kapják: |
| | | Itt hagyom a darab leghitványabb darabját! |
| | | Vetítő, oltsa el a nagy reflektorívet, |
| | | Dobjunk koncot nekik, – frissen kitépett szívet! |
Nagy selyem-szívet rángat ki a blúzából.
| | | Az én rongy életem ugyan mit is jelent? |
| | | Egy órás mulatságot, vagy tán a Végtelent? |
| | | Tán eleven valóság, – tán sok, talán kevés? |
| | | Talán csak egy ravasz trükk, – jó reklámhirdetés…? |
Szétszórja a nagy szív tartalmát, a papír-szíveket.
| | | Mitől okul közönség s bedőlnek a mozik: |
| | | Kapd el, – fogd meg, – gyerünk! Alló! Mehet! Muzik! |
Zene eltűnik, a kép peregni kezd.
|
