Testvéreim, farkasok, gyönyörű leopárd |
Foltos hiéna, bátyám és rokonaim mind |
Páva, cifra kuzin, nagynéném, zöld papagáj |
Otromba, bölcs elefánt, mókás maki, bánatos marabu |
Elbujtam itt a bokorban, hagyjatok egy kicsikét |
A Bozót Törvényét jól ismerem én |
Kutyával ugatok, üvöltök a sakállal |
De ez most nem szemeteknek szól |
Friss koncot hagytam a tisztáson, rágjátok le sietve |
(Mindjárt jövök én is) csak ezt a pár jelet itt |
Hadd karmolom csorbult körmömmel a barlang sziklafalába |
Hogy visszataláljon százezer év múlva eltévedt utódom |
Magamban hadd makogok, hadd hallja fülem csak |
A hangot, a hangot, a tompa zörejt, mit a Lélek |
Szorít ki, belülről, kifeléfordult zabáló bestiaszámon |
Valami van itt, mit a Bozót hiába figyelne |
Amire felelni szárcsa hiába vijjog, |
Hiába rikkant a rigó, béka hiába kuruttyol |
Valami van itt, valamit szimatolok |
Amivel együtt ketten vagyunk csak égi vizen |
Önmagam és én – én és ő – apja nem én |
Van valami, más, mint ez a Törvény, |
Van Valaki, kit nőstény nem szült, hím sose nemzett |
Nem anyaméhből származik, itt születik most |
Makogó két vastag cserepes ajkam |
Kínjában széttárt nyílása közül |
Buggyanó könnyek magzatvize mellől, |
Hörgöm el az új jeladást: is-ten… |
Is-ten… is-te-nem könyörülj! |
|
|