Lelkem testvére te nehány elszórva a messze világon |
Kapd el a lapdát íme itt dobom és messze hajítsd el |
Harmadik testvérünknek adja tovább és dobja keresztbe |
Szép tüzes lapdáját gondolatomnak amit a szavak szárnya röpít el |
(Még így is a szó a nyelvek bábeli zűrzavarában |
Messze repül messzebb min az ostoba ágyúgolyó |
Play-ready s már pattan is koponyámról a derék lapdaverőről |
Odasüss ott szeli már fütyörészve aranyos levegőjét |
Ennek az édes és fanyarul üde április végnek |
Most szállt el éppen a parlament kupolája fölött |
Most a Balatont hagyta el s a Vág völgyén átkelt a határon |
Osztrák havasok dermedten és gőgösen merednek utána |
Már az Alpok fölött nyilal át alatta teuton erdők |
Emitt csillog a genfi tükör az ott Potsdam a berlini uccák |
Nagy tömeg feketéll élteti Hitlert és szidja az istent |
Amiért valamikor akkorára tervezte a földi vidéket |
Hogy elfér rajta és megterem más is mint a bolondok |
Boltok palotája üvegből hol rendes rekeszekben |
Mint a darázsfészek kockái között ül egy furcsa bogárfej |
És sző valamit valami Rögeszmét makacsul és elkeseredve |
Amit százszor széttépett már és szertefújt az a Világos |
Értelem ami árad a Napból és Életnek tudja magát |
Csak tovább lapda csak magasabbra innen már lát közeledni |
Testvérem szép okos szeme ismerős hunyorítással |
S jelzi hogy tudja jól mit gondolok erről szólni se kell |
Csak dobni a szó lapdáját s már pattan vissza a válasz |
Hogy így van ez ám Odaát is tengereken túl |
Minden nemzet és minden nemzedék kezdi a táncot előlről |
Ezt a kállai kettőst mint akit tarantella csípett meg |
Aztán szédülve megáll s hallgatja szájtátva a hordón |
Ordítozó felcsert aki majd ellátja a baját |
Ördögöt űz és ráolvas békaepét és cinegemájat |
Szavak hüvelyét amiknek értelmét már senki se tudja |
Csak mi nehányan de minket senki se kérdez |
S mi nem felelünk mi ráérünk mi tízezer éve |
Őrizzük a Szó Velejét azt az ősi Jelentést |
Ezt a Grál-madarat ezt a szárnyas igét ami szálldos |
Ezt a lapdát amit Tér és Idő nagymessze ködéből |
Egymásnak hajítunk csak a Lélek hadseregében |
Szolgáló tízezeréves párezer régi lovag |
Jaj nekem jaj neked testvér mondd már te se bírod |
Mostanába' megint börtönöd sima falát |
Ezt a palackot amibe belégyömöszölt a gonoszság |
Mint ama szellemet ott ezeregyéji regében |
Aki a végén már fogytán lévén türelme s reménye |
Átokkal verte azt is aki egyszer majd kiszabadítja |
Pajtás állj meg egy percre ereszd el a lapdaverőt |
Nem kellene mégis odavágni egyszer kellősközepébe |
Csak így puszta marokból ahol legsűrűbb a rajzás |
Ezt a lapdát ezt a kimondott Szót ezt a kézigránátot |
Ahelyett hogy kecsesen egymás kezibül kapkodjuk ügyelve |
Mint a bűvész nehogy kárt tegyen valakiben |
Odavágni bizony a nézőtér sarkába ahonnan |
Úgyse figyelnek ránk nem érdekli őket a játék |
Odavágni hadd robbanjon hadd legyen nagy riadalom |
Hadd kapják fel a fejük riadtan égremeredve |
Talán észreveszik amit mi rég látunk innen a hegyről |
Hogy mialatt ők a kuruzsló rekedt torkába figyeltek |
S játszottak urat és szolgát és hősi lovagi tornán |
Sisakosdit és jelvényes cifra maskarajelmezt |
Kötve karóhoz ebet „szentséges nemzeti önzést” |
Ázsia pusztáin szörcsögve dagad fel |
Valami sárga habarcs a Jangcekjang medreiből |
Szennyes buborék huppan a nyikorgó deszkafalon |
S bütykös és vézna lába alatt a páriadögnek |
Süpped a rizstelevény kérges fekete földje |
Árad az ár és jajgató falvakat hurcol a hátán |
S a Nagy Fal repedéseiből buggyan a sárga leves |
Mint kelevényből a genny (mert beleszúrt a fulánk |
Kis japán katonák kardhüvelyéből) |
Hömpölyög és csapkod és sírokat szaggat a földből |
Ferde szemek nézik ámulva Dzsingisz-kán nyilait |
S Tamerlán országa alatt rengeni kezd a talaj |
Hátha ez az egész habarék egyszer már (fordul a szél is) |
Nem a Csendes tenger partjainak lódul nagy tömegével |
Visszazúdul és hátratekint s ámulva megérti |
Hogy a Kaukázus szorosain s a Kaspi tenger partjai mellett |
Szabad az út ismét mint a tatárok napjaiban |
Jaj nekem és jaj neked testvér hadd el kár a beszédért |
Jobb lenne magunkra gondolni Mont Salvatra és Araratra |
Majd ha leszáll a vízözön s ormuk kibukkan az árból |
Jó lenne nekünk valami bárkasziget |
Hogy legyen ahonnan újra bocsáthassuk ki azt a galambot |
Építsünk gyorsan egy rettenetes nagy Zeppelint |
Melynek utasa meztelen puszta Lélek lehet csak |
Meztelen lelkek a motornál meztelen lelkek a kabinokban |
S a burok tompaezüst selymén meztelen lelkek dideregnek |
Mint ama szürkén sejlő vizén az alvilági folyónak |
Jöjjön mindenki velünk kinek nincs veszteni többé |
Úgyse egyéb vagyona mint puszta lelke e Földön |
Városok uccáin hurcolva megalázott tetemét |
Teste megunt terhét korbácsolt idegeit |
Agyvelejét a Lélek drága edényét rázva dühödten |
Hogy megszülje számára a kor nagy Gondolatát |
A Megváltást és a Megoldást hogy holnap mit ebédelsz |
Miközben házak és boltok maradnak el háta mögött |
„Ezen üzlet feloszlik” és „Megszűnik” felírással |
Én magam is testvér gondolok már néha ilyenre |
Homlokomon kiragasztom a kék papírszalagot |
„Ezen üzlet feloszlik” mást nem tudok én se |
Mondani ennek a kornak tán erre megáll a vevő |
Olcsó kiárusítás jóízű dögszagát szimatolva |
Meghal az én testem testvér elpusztulok s nincs más |
Végszavam és végrendeletem megmaradt vagyonomról |
Mint amire egykor iskolakönyvem tanított |
Mérjétek ki húsom csontjaimból főzzetek enyvet |
Másra úgyse tudott használni ez a világ |
Kapd el a lapdát testvér és hajítsd ki az űrbe |
Én már nem kapom el ez volt utolsó ütésem |
Szép tüzes emberi szó új bolygója a Napnak |
Kezdjen valahol valami új pályafutást |
|
|