Vakító fénnyel nyirkos éjszakámba |
Csillárok íve gyúl ki hirtelen. |
Hangok… szinek… morajló ember-erdő: |
Tükörvilágos, boltives terem. |
Egyszerre csönd lesz: hullámgyűrű indul |
S megtörve zúg alá a szírtfokon: |
– Beethoven szólal. – Egy fehérruhás lyány |
Négy ujja borzong át a húrokon. |
|
Hullámok jönnek… lüktető rohamban |
Sziszegve forrnak – nő az áradat, |
Szilaj gyönyörrel, bőszülő habormon |
Forog lihegve és dagad, dagad… |
Terjed… kiönt… betölti a világot… |
Vaskéz fog össze reszkető szivet – |
– Egyszerre egy sikoltás -: és utána |
Üresség tátong: csöndes és siket |
|
Most halk kacaj kél: – vibrál, bugyborékol |
Aztán merészen, gúnyosan kitör! |
Ostorszíjak suhognak a magosban |
Sziszegve bomlik szét a víztükör, |
Zajongva tör magosbra, mind magosbra, |
Ujjongni kezd el – s nyögve visszadűl!… |
– Fehérruhás lyány, ah, ez csodaszép volt! |
Halálos csönd felel köröskörül. |
|
Fehérruhás lyány, most tovább, merészen |
Az elvarázsolt tengerek felett – – |
Nézd, nézd, az arcok égnek, összefolynak |
Szemek fehérje tágul, rádmered. |
Csillárok íve szikraóceánt önt, |
Vonagló mámor árad szerteszét – |
– Én ismerem, én ismerem e mámort |
Én ismerem a hétbolygók neszét. |
|
Egy a mi útunk: diadalmak útja |
Egy a mi célunk: más nem érti meg. |
Megáll előtte szürke félhomályban |
E lomha, szürke, áradó tömeg. |
Melynek szivében kelt csodás derengést |
Zengő húron száguldozó vonód: |
– Ó, én is, én is járom azt az útat! |
Ó, én is, én is értem azt a szót! |
|
Agyamba' zengő tetterő viharzik: |
Az íj feszűl: közelg a pillanat. |
Közelgünk már e néphez itt, szivének |
Hideg tavába dobni horgomat. |
Beszélni hozzá bűvösen, zokogva, |
Ringatni lelkét lágyan, csöndesen… |
– Vadúl belémarkolni, összerázni, |
Hogy felriadjon, mint az én szivem! |
|
Szivük riadjon: rebbenő szemökkel |
Meredjenek rám öntudatlanul |
Zsíros szivökbe, zsiros kis szivökbe |
A vér rohanjon, lüktetőn, vadúl. |
Más tengerekről, más vizeknek árja |
Süvöltve ront a szirtes parton át – |
– Beethoven, értlek! Tőled kell tanúlnom |
A szívhezszólás nagyszerű tanát. |
|
Fehérruhás lyány, ifjuság, dicsőség! |
Én büszke álmom, én mohó hitem! |
Még egyszer fusson ujjad át a húron! |
Ujjongva, zúgva, győzedelmesen!… |
Csillárok íve: – most már felloboghatsz; |
Tetszés viharja: – harsogj zúgva fel! |
– Köszöntlek, távol, pirkadó Jövendő, |
Jövel, dicsőség, ifjuság, jövel!! … |
|
|