És kérem, a poéta egyszer |
Egy lányba szeretett beléje: |
Mivel szerinte a leánynak |
Vulkán-tűz égett a szemébe. |
|
Május forró viharja égett: – |
S fehér szoknyácskák suttogása |
Töltötte bé a messzeséget. |
|
És nézte, messziről sokáig – |
Bolyongva eltünő nyomába: |
De szólni nem mert a leányhoz, |
És szólni nem tudott, hiába. |
|
Mert a leány előkelő volt, |
Míg a poéta senki, semmi: |
„Tehát” – gondolta a poéta, |
„Tehát gazdaggá kéne lenni”. |
|
A gazdagsághoz persze pénz kell, |
A pénzt, azt ingyen osztogatják: – |
Kár, hogy kinek van már, csak annak: |
Ezt másképp úgy hívják: kamatláb. |
|
Kinek még nincs, próbál szerezni, |
Ezt úgy hívják, hogy: pálya, pálya. |
És abból áll, hogy minden ember |
Amit csinálhat, azt csinálja. |
|
Kötetnyi verset írt meg ottan: |
A szerkesztőnek küldte őket |
És aztán éhenhalt nyugodtan. |
|
Később a versek is kijöttek: |
És lett belőle szörnyű lárma, |
”Expresszionizmus”-t emlegettek, |
„Új iskolá”-ról szólt a fáma. |
|
Továbbá jött egy ifju stréber, |
Ki abszolvált poétikából: |
Ez könyvet írt felőle gyorsan, |
Amelyben mindenről „beszámol”. |
|
A könyvben az volt, hogy a versek |
Egészen újak: „felfogás”-ban, |
De tűz, erő van bennök annyi, |
Amennyit nem találni másban. |
|
Hogy panteista volt a költő: – |
Az nagy dolog, a panteizmus, |
Csudálja három emberöltő. |
|
Végül tehát kimondja bátran, |
„Uj korszak”-kal állunk mi szembe; |
– És mindenfélét még: a többi |
Valóban nem jut már eszembe. |
|
A könyv nagyon szép volt: a tisztes |
Professzorok mind hasraestek; |
|
Ezért oszt' tanszéket kapott az |
Ott tizezer forint a gázsi, |
Lakbér külön van, kérem'ásson. |
|
Mikor már rendbejött egészen |
És minden dolgok megfeleltek: |
Megtudta lakcímét a lánynak, |
|
A leány elég jó színben volt még, |
A versekkel meg egybevágott: |
Kis képzelettel bárki még úgy |
Foghatta föl, mint egy virágot. |
|
Házasságuk elég boldog volt: |
Aminthogy meg is érdemelték. |
– Két gyermek származott belőle, |
Ezeket szépen fölnevelték. |
|
Az egyik mérnök a vasútnál: – |
Már főnök is lehetne félig: – |
Árul el hajlamot, beszélik. |
|
Már két verset közölt le tőle, |
Az apja tanittatni fogja, |
Talán valami lesz belőle. |
|
|