Örökké nem tart semmi a világon, |
A tudománynak igy szól számos bölcse, |
Nemcsak az alma s gesztenyevirágnak, |
A szerelemnek is terem gyümölcse, |
Mariska egyre busabb és zavartabb, |
Egészen furcsán érzi most magát, |
S véletlenül meglátogatja egy nap |
Egy ismerős, idősebb hölgybarát. |
| (tapsolva) „Mariska miért sirsz te |
|
|