Egy fekete kocsi ment a Köruton, |
Május volt, mert az minden évben van, |
A fák tehát lomboztak és rügyeztek |
És drága nők csacsogtak boldogan |
Nyitott kocsik kacéran ringatóztak |
Ki a ligetbe, merre lát a szem, |
Csak a fekete kocsi ment közöttük |
Becsukva, szépen engedelmesen. |
A kocsiban, hol kellemes homály volt, |
Feküdt három fehér ur meztelen, |
A hangulat kissé fagyos közöttük, |
A modoruk se könnyed, fesztelen, |
A lábukra egy cédulát kötöttek, |
A cédulán rendőri látlelet, |
Friss jégből van a derékalj mögöttük |
Jégből a paplan a fejük felett. |
És szólt az egyik mozdulatlan arccal, |
Mig fején a jég halkan szörcsögött: |
Önt ugyebár Mohácsnál dobta partra? |
És szólt a másik: mint egy hörcsögöt, |
És szólt az egyik: ön soká feküdt lenn, |
És szólt a másik: négy napot bizony, |
Én Óbudánál ugrottam be, és ön? |
És szólt a másik: én a Lánchidon. |
És szólt az egyik: az öné milyen volt? |
És szólt a másik: barna és molett, |
És szólt az egyik: az enyém is éppen |
És szólt a másik: hát az meglehet. |
És szólt az egyik: mondja, hogy nevezték? |
És szólt a másik: Ringaráz Kata, |
És szólt az egyik: hát ez óriási! |
Hisz akkor ön a Csempe Pál tata. |
Én azt hittem, önt szerette mégis |
Azért ugrottam, mint egy kerge kos, |
És szólt a másik: hát nem önt szerette? |
Hisz én ön miatt voltam bánatos, |
És szólt az egyik: hát nem önt szerette? |
És szólt a másik: ó hát volt remény? |
És szólt az egyik: hát kié lett akkor? |
És megszólalt a harmadik: enyém. |
|
|