Mit elkövettem, nincs mód tenni jóvá |
A vér sürűje nem válik savóvá – |
Nyugodtan várlak, vádoló öröklét |
S érzem a sors pörölycsapásu öklét. |
|
A kín keményszik és puhul a dac – |
Kopár vidék, hol egymagad maradsz |
Kinek már nincs irígye, nincs barátja |
S körötte ég a bosszú rőt zsarátja. |
|
Mit nékem isten, jajgató imák! |
Inkább a téboly jöjjön – enyhe mák – |
Tiz ujjam közt az üdvösség kifolyt |
Csörgősipkámban fojtom a sikolyt. |
|
Nincs benne mód, daróccsuhát, hogy öltsek |
Dicsérd a bátrat és becsüld a bölcset – |
Csak ott a szívben, ott a szívbe' lent |
Tudod a bűnt, a bűnt, a végtelent. |
|
|