ünnepélyesen eltemettük az elesetteket – valószínűleg ekkor (esetleg május elején, a zászlóalj zászlajának a III. osztályú katonai érdemjellel való feldíszítésekor) mondta Leiningen+ ezt a ceruzás fogalmazványban és tintával írt tisztázatban fennmaradt rövid beszédet: „Czibakházán elhullott testvéreink hamvai felet emelkedő sírdomb vitézségtek legditsőbb emlékoszlopa! Hazánk elismerése szavaimat igazolja! Közös hazánk örül olly gyermekein mint tik! De mit szólyak én kit kiragadtatátok az Ellenség rabbilintsei közül – nektek köszönök mindent mert szabad vagyok. Harczolyunk, hallyunk szeretett hazánkért!!”