Édes Lizám!
Elutazásom azért késett máig, mert csak holnap indul a hajó Szolnokról; ha mindjárt tudtam volna, hogy ennyi ideig kell itt vesztegelnem, még egyszer visszamentem volna hozzád, hogy téged és a gyermekeket megcsókoljalak. Becséről csak annyit, hogy jobban elsáncolják, s erősítést küldtek oda, mert végre belátták e pont fontosságát, hiszen ha az ellenség elfoglalná, először is meg volna szakítva az összeköttetés a Tiszán inneni és túli tábor közt, aztán meg elvágnák a becskereki tábor visszavonulását is. Egypár hatfontos* ágyút is odaküldtek, és lemegy innét négy zászlóalj. A mieink így megkettőzik erejüket, és úgy látszik, hogy azon a vidéken mégis lehető a békés megegyezés.* Poldi ugyanis az utolsó ütközet után mindjárt az ellenséges táborban járt, és úgy látta, hogy ott is belefáradtak a hosszú háborúba, de még mindig nagyon vakbuzgók, mert azt hiszik, hogy el akarják venni a nyelvüket és a vallásukat. Még nem tudták, hogy Jellačić+ átszökött Magyarország határain, sőt azt hitték, hogy bevonult Budára. Midőn végre meggyőzték őket az igazságról, nagyon levertek voltak, és azt mondták, hogy megcsalták őket. Máris eljött egy küldöttségük Óbecsére, hogy Beöthyvel+ a béke felől tárgyaljon, s azt hiszem, ha általános amnesztiát kapnak, nemsokára meghódolnak. A sajkások is ideküldték hadbírójukat* békés előterjesztésekkel. Adja Isten áldását hozzá.
Főnököm, Vetten tábornok lett, de azért Becskereken marad főparancsnoknak, aminek nagyon örülök, mert kitűnő ember. Mit szól F.* ahhoz, hogy Magyarországot szolgálom? Az ördög küzdjön a meggyőződése ellen, és inkább érjen engem bármi, semhogy rablókkal együtt harcoljak egy addig békés nemzet ellen. Ki sem mondhatom, mennyire megvetem az uralkodó párt nyomorult üzelmeit, és milyen nevetségesnek tartom azt a Jellačićot+, aki azt hiszi, hogy könnyű Napóleonnak+ lenni. Mennyire kirí siralmas hiúsága, mikor többek előtt így nyilatkozik: „Elérhetetlenül nagy az én állásom, egész Európa reám tekint.” Wenckheim Béla+ jelen volt ennél, ő beszélte el nekem, és ez bizonyítja, hogy igaz. Igenis, egész Európa ujjal mutat reá. Csillaga letűnt, és egyhamar nem világít már.
Fogalmad sincs róla, milyen lelkesedés és mégis milyen nyugalom uralkodik itt. Meg vagyok győződve, hogy az udvar azon az úton, melyen most jár, nem ér sikert, bármennyi is a hadserege. Mellettünk állnak azok az eszmék, amelyek jelenleg teljes hatalommal uralkodnak a népeken, és a katonák szívét sem hagyják érintetlen. Emellett szól, hogy még a Windischgrätz parancsnoksága alatt álló csapatok sem mind megbízhatók. Bécs alatt* dől el sorsa az én kedves Németországomnak is, és ezerszeres a boldogságom, hogy nekem nem kell hazám ellen harcolnom, mint annyi sok másnak. Tegnap híre jött egy elővédütközetnek, melyben Felix Schwarzenberget+ visszaverték. Adja Isten, hogy gyorsan és reánk nézve szerencsésen bekövetkezzék a döntés.
Hogy az udvar viselkedése milyen nevetséges még mindig, többek közt abból is kitetszik, hogy a császár, miután 16-án kijelentette, hogy Magyarország lázadásban leledzik, és minden magyar rebellis, október 17-én ismét ír magyar hadügyminiszterének, és megerősíti az általa fölterjesztett kinevezéseket. Ezáltal tehát törvényesnek ismeri el ezt a minisztériumot, és azokat jelenti ki rebelliseknek, akik nem engedelmeskednek neki. Mit szólsz hozzá? Talán azt remélik, ha netán rosszul megy a dolog, alárendelt vállakra háríthatják a felelősséget.
Most pedig élj boldogul, drága angyalom, sokszor csókol téged és a gyermekeket hű
Károlyod