Édes jó Lizám!
Tegnap este visszaérkeztem hatnapi hadi vállalkozásomból, és már előre örültem, hogy több levelet is kapok tőled. De fájdalom, csalódás ért. November 3-i leveled óta egy betűnyi hír sem jött felőled; ez már kétségbeejtő. Hála Istennek, tudom, hogy nem te vagy ebben a hibás, és csak a magam nevét vádolhatom. Ez okozza azt a kellemetlenséget, hogy minden levelemet fölbontják, s nyolc napig visszatartják Pesten. Remélem, az én leveleim pontosabban érkeznek hozzád, és neked nem kell azt a kínszenvedést elviselned, mint nekem.
De térjünk vissza a hadmenetemre. Elképzelheted örömömet, midőn Vetter+ tábornok az ebédnél így szólt hozzám: „Holnap egy portyázó csapatot küldök Temesvár felé Gergely őrnagy vezetése alatt, hogy egyesüljön egy már előbb elküldött kis hadoszloppal. Ennek feladata a Temesvárból kiküldött hadcsapatok elkergetése, és a vidék oláh helységeinek behódoltatása. Ön mint vezérkari tiszt van beosztva az őrnagy úr mellé.” – Állott a mi kis seregünk háromszáz gyaloghonvédból, hetvenkét lovasból (Hunyadi huszárok*) és két hatfontos ágyúból. Minthogy errefelé mindig szekereken szállítják a katonaságot, már első nap Módosra értünk, honnét meg kellett indítanunk műveleteinket Csákova ellen. Az utóbbi helységet vagy várost, mert igen nagy, kétharmad részben rácok és oláhok lakják, kiket a temesvári őrség iparkodott a maga részére megnyerni, de akik voltaképp maguk sem tudják, mit akarnak; egyharmada pedig többnyire sváb, akik errefelé mindenütt félénkségükkel tűnnek ki. Gergely őrnagy azt a hibát követte el, nézetem szerint és tanácsom ellenére, hogy harminc embert előreküldött szálláscsinálónak. (Én ugyanis éjjel akartam elindulni, és hajnalra érni Csákovára.) A kiküldötteket a kiállított őrök „wer-dá”-val* s puskalövésekkel fogadták, úgyhogy ők, abban a hiszemben, hogy ott sorkatonaság állomásozik, Gádig visszavonultak, és jelentést tettek. Érkezésünk tehát el volt árulva, s már aligha volt lehetséges a cinkosok meglepetése. Késedelmeskedő intézkedések miatt csak egy órakor értünk Csákova elé, ahol csak úgy hemzsegett a fegyveres parasztság. Jó szolgálatot tett kitűnő távcsövem, megláttam, hogy jobb oldalunkon, Gilád felé, szintén több száz fegyveres gyülekezik, és hátban fenyeget minket. Gergely őrnagy engem a csapat felével Gilád felé küldött, maga meg Csákova ellen nyomult; ez csakhamar meghódolt, mire az őrnagy a többi csapattal utánam jött, és maga vezette a támadást Gilád ellen. Négy huszárral körülbelül kétszáz lépésnyire a helységtől előrelovagoltam, és meggyőződtem róla, hogy csak fegyveres parasztok állnak szemben velünk. Egy ágyúlövés, és mind eltűnik. A csatárokkal benyomultam a faluba, és csak azt sajnáltam, hogy nem találtam különb ellenségre.
Itt aztán olyan munka kezdődött, mely utálattal töltött el. Egypár pillanat múlva több helyen is égett a falu, az emberek hozzáfogtak a rabláshoz és más kihágások elkövetéséhez. Nagy üggyel-bajjal sikerült a tűzvészt megállítanunk. Pedig a büntetésre rászolgáltak, mert ezek a gaz oláhok mindennap halállal fenyegetik a köztük lakó szegény magyarokat. Mikor a faluból lassan visszalovagoltam, egy tiszt harminc foglyot hozott, igazán nyomorúságos alakokat. Mikor hozzám érkeztek, oláhul odakiáltott nekik (így beszélték nekem később): „Térdre ez előtt az úr előtt! Csókoljátok meg a lova lábának a porát!” – Ezen kikelve magamból, megvető pillantást vetettem a tisztre, és elnyargaltam.
Amennyire rosszallnom kell az ilyen dolgokat, annyira dicsérnem kell még csak nem is sorhadi csapataink vitézségét. Ezek az emberek nem tudják, mi a félelem. Estefelé négykor értünk Csákovára, hol fehér és nemzetiszínű zászlókkal fogadtak. Sajnos, a főkolomposok már eltűntek, úgyhogy csak három erősen kompromittált embert foghattunk el.
Ráadásul még két napig tétlenül kellett ott ülnünk, hogy elszállítsunk négyezer mérő* zabot. Itt ismerkedtem meg a híres Rózsa Sándorral+, aki a legnyugodtabb, legflegmatikusabb ember a földön, de rendkívül bátor. Ez a két elvesztett nap meghiúsította további tetteinket, mert Újpécsre menet azt a parancsot vettük, hogy tüstént menjünk vissza Becskerekre.
Vetter+ aznap megígérte, hogy gyakran fogja hasznomat venni, amiért nagyon hálás leszek. Különben azt hiszem, hogy nemsokára nagyobb vállalkozásba fogunk, és hogy győzünk, arról az utolsó baka is meg van győződve. Csákován ugyancsak elbámultak az emberek azon, hogy a magyarok részén is van egy Leiningen+ gróf. Christian+ mostanra már tudhatja, milyen közel jártam hozzá. Az ő helyzete sem valami kellemes, mert a Rukavina* és a Leiningen+ ezred nem valami megbízható. Ráadásul pusztító betegségek is gyöngítik napról napra az ottani őrséget. Csak a tavaszig nyerjünk időt, s szárazra jutunk, Windisch-Grätz+ ellenére is. Poldi néhány napra Pestre ment, talán jó híreket hoz tőled.
Isten veled jó angyalom, csókollak téged és a gyermekeket
Károlyod