Imádott, drága Emíliám!
Egyedül Isten jutalmazhat meg nemes gondolkodásodért. De ha, amint remélem, még van hátra az életemből, úgy ez, hidd el, csak néked, egyedül néked lesz szentelve, fönséges, drága feleségem!
Hogyan ne gondoljak rád, amikor a legnagyobb gyönyörbe emelsz? Hogyan ne bánkódjam érted, amikor te olyan ártatlan és bűn nélküli vagy ebben a rossz világban?! Ha eddig is szilárd célom volt, hogy méltóvá legyek gondoskodásodra, mennyivel inkább aggódnom kell érted most, ebben a legkeserűbb állapotban! Bocsásd meg tehát, ha gondjaim érted naponként növekednek; mindez csak kimondhatatlan szerelemből ered.
Ki mondta néked, hogy a két asszony birtokait elkobozzák? Ez lehetetlen! Küldd el Mihályt*. Ha új bankjegyeid* vannak, adj túl rajtuk, mert birtokuk veszedelmet és büntetést von maga után.
Csókollak képzeletben, és vagyok örökké szerető
Janid
Ha Návayéknak+ írsz, szívélyesen üdvözöltetem a jó embereket.
A két kedves testvérnek, Julinak és Tuttinak ne feledd el tiszteletemet és kézcsókomat átadni, és ha alkalom kínálkozik rá, Bohusnénak is tiszteletemet nyilvánítani. Nagyra becsülöm ezt az asszonyt! Örökké a tied, és mindig a hála érzelmeivel, hűséges
Janid