Kedves Claire,
mindkét leveled barátian felderítette szomorú magányomat; látom belőlük, hogy irántam való barátságod most is olyan erős, mint korábban. Rossz sorsomon való részvéted mélyen megindított. Isten áldjon meg érte, és vezesse vissza mihamarabb karjaidba a derék, becsületes Poldit szabadon és szerencsésen. Egyszer beszéltem vele a törzshadbíró* jelenlétében, mióta Aradon vagyunk; megadással viseli sorsát.
Nagyon is megértem, hogy mélységesen felháborított az a bizonyos gyalázatos cikk*, amelyet egy aljas gazfickó azért lökött ki a világba, hogy becsületes nevemet örök időkre megbélyegezze. Ne aggódj emiatt, egyetlen tisztességes ember sem hiszi el, és e tekintetben napról napra tisztább a helyzet. Már kihallgattak felőle, és a legszigorúbb törvényszéki vizsgálatot kértem. – Ebben a dologban a legnagyobb emberséget tanúsították irányomban, és joggal remélem, hogy e pontban csakhamar teljesen tisztázom magam. Liza+ két levele* nagyon hasznos volt, éppen abban a pillanatban kaptam meg őket, amikor néhány kiegészítő megjegyzést kívántam a vizsgáló bizottság elé terjeszteni.
A Soldatenfreund szerkesztőségét a bíróság felszólítja, nevezze meg a cikk szerzőjét, hogy az a törvényszék előtt bizonyítsa be, amit írt. A volt magyar hadseregben aligha van olyan egyén, aki tud ilyen dologról, én viszont hivatkozhatom osztrák tisztekre, akik bizonyíthatják, hogy én a foglyokkal mindig emberségesen, sőt barátságosan bántam. Légy nyugodt, kedves Claire, nem hagyok becstelenséggel bemocskolt nevet a gyermekeimre.
Azt a levelet, kedves Claire, amelyet Liza+ elküldött neked, és amelyben én 1848 októberében annak a reményemnek adtam kifejezést, hogy talán még bevonulhatok az ezredemhez, küldd el ide mihamarabb; nagyon nagy hasznomra lehet. Az 1848. október 19-i levelet* Liza+ sajnos elküldte Louis-nak*, de azért remélem, hogy azt is hamarosan megkapom.
Ami fogoly-életemet illeti, ne nyugtalankodjatok; mindenem megvan, ami kell, és emberségesen bánnak velem. Egy egész esztendeig tartó hadjárat után különben is csekély igényei vannak az embernek; anyagiakban nem szenvedek hiányt. – Ha az én helyzetemben egyáltalán boldog lehetne valaki, én volnék az.
Isten veled, kedves jó Claire-em, és légy meggyőződve róla, hogy irántad való barátságom változatlan. – Isten óvjon téged és gyermekeidet.
Arad vára, 1849. szeptember 17.
Sógorod
Károly
A legközelebbi levélben add meg címedet.