Az aradi vértanúk emlékszobrának leleplezésére elmegy Kolozsvárról P. Bardócz Sándor+, a Szent Erzsébet aggház lelkésze is, ki a tizenhárom vértanú kivégeztetésének, mint az egyik elítélt utolsó óráira kirendelt lelkész, szemtanúja vala.
Lapunk egy barátjának többször mondott el epizódokat a gyászos tragédiából – melyek közül érdekesnek tartjuk közölni olvasóinkkal a következőket.
Bardócz Sándor+ Schweidel József+ mellé rendeltetett ki, s szomorú tisztét a legnagyobb odaadással teljesíté. Első találkozása alkalmával azonnal megnyerte Schweidel+ rokonszenvét, s társalgás közben arra kérte a magyarul nem tudó két őr előtt, hogy összegyűjtött pénzét, mely nála van egy cukortartó doboz forma szekrénykében, valahogy mentse meg, mert ha ott marad a börtönben, akkor csak a börtönőr zsákmánya lesz. Erre Bardócz+ azt felelte, hogy ennek csak egy módja lenne csupán, ha az sikerül, akkor szívesen megteszi.
Erre intett a katonáknak, hogy menjenek ki, azok engedelmeskedtek, s ő a pillanatot felhasználva a pénzt tartalmazó dobozt spárgával a reverendája alá erősítve biztonságba helyezte.
Howiger+ tábornok, a várparancsnok, azt kívánta a minoritáktól, hogy este ne menjenek vissza a városba, hanem maradjanak a várban az elítéltek mellett, de miután Bardócznál+ volt a pénz, az ő kifogására a többiek sem akartak ott maradni, s így visszamentek a városba azon ígérettel, hogy reggel, a kivégeztetés napján, két órakor már ott lesznek. Bardócz+ a Schweidel+ utasításához képest a pénz nálalétéről levélben értesítette Schweidel+ Szabadkán lakott sógorát, ki negyednapra el is jött Aradra, a pénzt átvette, s nejének a vértanú sírjából egy göröngyöt vitt.
Schweidel+ arra kérte lelkészét, hogy döntse el ő, hogy vajon bűnösnek tartja-e őt, mert őt a körülmények ragadták bele e szomorú helyzetbe.
Ugyanis ő, mint mondá, zászlóaljával együtt* a Radetzky+ tábornoksága alatti olaszországi hadtesttől jött el Budára a bécsi főhaditanács parancsából, hogy a magyar kormánynak hűséget esküdve a nádor vezérlete alatt induljon Jellačić+ ellen.
Ő e parancs megváltoztatását s e tiszt alóli felmentését háromszor is kérte, azonban hasztalan, s így jött Gesztre*, s letette zászlóaljával együtt az esküt, s megindultak a nádor vezérlete alatt Jellačić+ ellen, azonban a nádor akkor éjjel eltűnt, ő ott maradt, s azután, mint igaz magyar ember s hű hazafi harcolt az ügy mellett esküjéhez híven. S íme, engedelmességének most halálbüntetés a jutalma. Kérte Schweidel+ Bardóczot+, hogy holttestét a várparancsnoktól kérje el, és az aradi temetőben temettesse el. Ezt a kivégzés után meg is kísérlette a pap, de a várparancsnok a kérésnek nem adott helyet, mert, mondá, a katonát ott temetik el, ahol elesett.
A kivégzés helyén Schweidel+ Bardócz+ kezét megszorítván a kezében levő feszületet ezen szavakkal adta át: „Tisztelendő úr! Íme, ezen feszületet anyámtól örököltem, s ezt a harcok zajában is mindig magamnál tartottam. Kérem, adja át fiamnak.” De ekkor mintha agyában valami eszme villant volna meg, visszakérte a keresztet, s így szólt: „Kezeim közt akarom tartani, s úgy vele meghalni: ne irtózzék azt onnan kivenni, s fiamnak átadni.” A pap e megbízást is híven teljesíté, s a keresztet a fiának átadta.
Mint Bardócz+ elbeszélte, a kísérő papok is annyira meg voltak hatva a kivégzésnél, hogy nem bánták volna, ha őket is ott lövik agyon. A kivégzés után egy ismeretlen úr* hazamenet karonfogta Bardóczot+, s azt mondta, hogy Schweidel+ nem halt meg a lövésektől, s ő szúrta át mellét egy pálca-tőrrel, s a szúrás alkalmával is vonaglott!
Október 7-én a zárdában felkereste Bardóczot+ egy feketébe öltözött úr, valami temesvári ügyvéd volt, s arra kérte, hogy jöjjön ki vele a temetőbe, hogy miért, azt nem mondta. Bardócz+ eleinte vonakodott, de mégis megtette, a temetőbe érve látja Bardócz+, hogy egy sírbolt ajtaja nyitva van. Beléptek oda, és ott egy koporsót látott, kérte az ügyvéd, hogy szentelje be ezt a halottat. Az egyházi szertartáshoz való szerek és ruhák már a temetőőrnél elő voltak készítve. Azt kérdezte a pap, hogy férfi vagy nő a halott. Az ügyvéd azt felelte, hogy férfi, a neve József. A beszentelés után hazamenet mondta meg az ügyvéd, hogy a halott gróf Vécsey+ József*, az egyik kivégzett volt, kinek holttestét a hóhértól tíz aranyon váltotta ki.
Bardócz Sándor+ elbeszélései után kívántuk e pár részletet lapunk olvasóival megismertetni. – Ő az aradi gyászünnepélynek egyik legnevezetesebb vendége lesz, mert a vértanúk kivégeztetésénél, mint a fentebbi töredékekből látszik, neki nagy szerep jutott, a vigasztalás és vallási funkciók mellett helyet engedett ő a hazafiságnak, az emberbaráti szeretetnek is.