11

Traytler Lajos+ visszaemlékezése*

Én ugyanazon Carré Nro 2-ben voltam elzárva, hol a tábornokok, de véletlen körülmények következtében szabadlábra jutottam még a szomorú ítélet kimondása előtt.

A várparancsnok kitüntető figyelme következtében szabadon jártam ki-be a várban. Október 5-én Damjanich+ magához hívatott, és arra kért, hogy vezetném hozzá a hóhért, kivel beszélni szeretne; ennek következtében én csakugyan 6-án reggeli négy órakor a hóhérral megjelentem nála, és ágyától két lépésre álló két őr között nagy szivarfüstben találtam. Bemutatván németül a hóhért, mire köztük a következő párbeszéd keletkezett németül:

– Ön a hóhér? Hogy hívják? Honnan való? Keze engem ma ki fog végezni, én Damjanich+ vagyok.

A hóhér erre valami cseh nevet mondott, és hogy Brünnből való.

– Egyenesen a mi kivégzésünkre rendeltetett ön ide? – folytatá Damjanich.

– Nem, a garnizonnal vonultam ide.

– Tehát mindenütt a magyarokat aggatni?

– Azt nem tudom.

– Idevonultában gyakorolta már valahol hivatalát?

– Igen, nem; nem válaszolhatok erre.

– Itt Aradon remekeljen ön; nekem csak az a kérésem, hogy kezeim-lábaim összekötésénél ügyeljen arra, hogy fájdalmat ne okozzon, mert mint látja, törött lábam miatt sokat szenvedek.

– Lesz gondom rája, meg fogja látni.

– Sie Pampschabel!”* Nem fogom én azt látni, fájdalmakat fogok érezni, de ugye megígéri nekem óvatosságát; én nyugodtan fogok meghalni.

– Igen – viszonozta a hóhér.

Mire Damjanich+ köszönete mellett hozzám fordulva mondá:

– Mondja meg az aradi jó hazafias polgároknak utolsó tiszteletemet…

Damjanichot egy becsületes tiszt két baka által a kocsira akarta emeltetni, de e percben Howiger+ szigorú parancsa tiltotta azt meg:

– Sintérlegények végezzék azt!

Damjanich+ erre nagy felhevüléssel ellökte magától a bakát:

– Fort, ihr Henkersknechte!* – és meglátva a hóhért odakiáltott: – Jöjjön ön, hóhér úr! – Az odajött hóhérnak, mint egy ismert barátjának nyakát körülfogta, és rá nehezedve a kocsira ült. – Jöjjön ide mellém! – mondá megint a hóhérnak, mire az melléje ült. Újból átölelte – Ön ma az én legjobb barátom!

Mire a kocsi a már rájuk várakozó tábornokok felé indult.




Hátra Kezdőlap Előre