Dessewffy+ 1850. év tavaszáig feküdt az aradi vár sáncaiban megásott sírban. Ekkor eljött érte testvéröccse és Bydeskuthy+, Dessewffynek volt honvédbajtársa. – Hivatalos úton nem kapták ki a holttestet, megpróbálták éjjel kiásni. Az eső és az őr megakadályozta őket ebben. Másnap egy osztrák őrnagy ajánlkozott, hogy kiásatja a halottat, ha egy csomó alárendeltet meg tudnak vesztegetni. Ez megtörtént. Ekkor az őrnagy azt az utasítást adta, hogy küldjenek egy ládát a vár alá, ne koporsót, mert az szemet szúr. – Nemsokára visszahozták a ládát s benne a drága gyászos terhet. Csak Margonyán (Sáros m.) bontották föl a ládát, s akkor látták, hogy a holttest szét van darabolva. Valószínű, hogy a sírfelásók nem tudták a szűk ládába beletenni a hullát, s miután más ládát keríteni nem volt idő: szétvágták a testet, s úgy helyezték el – Margonyán a család alig ismert rá a holttestre, részien mert már a feloszlás előrehaladott állapotában volt, részint mert a szakáll és hajzat színe egészen elváltozott – azt hitték, hogy idegen hullát hoztak Margonyára – mindaddig, míg egy ismertetőjel* kétségtelenné nem tette, hogy valósággal Dessewffyé a holttest.