ADATOK VANNAK ARRA: OTT VÉGEZTÉK KI A VÉRTANÚKAT,
AHOL A CSONTVÁZAT TALÁLTÁK

Megnehezült a vizsgálat.
Finster+, egykori vári ács érdekes kijelentései a kivégzés színhelyéről.
Ha a régi fahídról látható volt a kivégzés – téves helyen áll az emlékmű.
Kihuzigálták a munkások a csontváz fogait, és pipát dugtak a szájüregébe

Arad, május 13. Méltán feltűnést keltett a vesztőhelyen eszközölt ásatások folytán felszínre jutott csontvázlelet, amelyről nem is egészen jogosulatlan az a feltevés, hogy a vértanúhalált halt tizenhárom tábornok egyikének földi maradványa. Az Erdélyi Hírlap munkatársa tegnap dr. Kara Győző+ főgimnáziumi tanárral, az ismert történésszel ment ki a helyszínre. A vizsgálatot azonban rendkívül megnehezítette az a körülmény, hogy azok a városi munkások, akik a gátjavítási munkálatok és az ehhez szükséges földanyag kiásása közben a leletre bukkantak, nem hagyták az eredeti lelőhelyén a csontvázat, hanem kiemelték, és miután hasztalan vártak bizottság kiszállására, a Maros felé tekintő töltés oldalába elföldelték.

A munkások könnyelműsége

A munkások eljárása históriai szempontból úgyszólván helyrehozhatatlan vétkes könnyelműség, de általában kegyeletsértő, még akkor is, ha nem a tizenhárom vértanúk egyikéről is van szó, az a magatartás, amit a tudatlan munkások tanúsítottak a csontokkal szemben. Először ott követtek el könnyelműséget, hogy a mérnöki hivatal rendelete ellenére hozzányúltak a csontvázhoz és kiemelték, sőt másutt hantolták el. Avatatlan kezek elgáncsolták az antropológiai vizsgálat minden tévedést kizáró megállapítását, amely, ha a csontváz a lelőhelyen maradt volna, már csak azért se lett volna túl nehéz, hiszen a nyakcsigolya épségéből vagy töréséből ki lehet deríteni, hogy helyes-e az a feltevés, amely a vértanúk egyikének földi maradványait sejti a csontvázban.

Dr. Kara Győző+ tanár ma ismét künn járt a vesztőhelyen, és a kutatómunkájához néhány adattal szolgált Barthell Ernő+ mézeskalácsos, aki a környéken lakik. Barthell édesanyjának apja vári ács volt, akit Finsternek+ hívtak. A tragédiára virradó éjjel berendelték Finstert+, hogy hátha szükség lesz rá a bitófák összeállításánál, amikor azonban megjelent, a bitófák már készen várták a kilenc tábornok végének beteljesülését. Így munkája nem akadt, és ehelyett végignézte a kivégzést. Finster+ többször említette, hogy a régi bánáti fahídról nézte végig a tábornokok kivégzését. És valóban a fahíd pillérmaradványainak tövében találták meg most a csontvázat. Ha pedig Finster+ a hídon állott a kivégzés ideje alatt, akkor téves helyen áll a néhány száz méternyivel odébb emelkedő emlékmű, mert a hídról odáig ellátni aligha lehetett.

– Finster+ szavainak helytállósága annál inkább is plauzíbilisnak tetszik – fejtegette munkatársunk előtt Kara+ tanár –, mivel érthetetlennek látszik, hogy miért kellett a vértanúkat egészen az obeliszknél elterülő térségig cipelni, amikor a vári sétányról kiérve mindjárt sík területre lehetett jutni, ahol éppen úgy felállíthatták volna a bitófákat. A sáncok között golyó által kivégzett tábornokokat se vitték messzire, amint kiért a menet a vár területéről, az első sáncnál meg is állt, és ott dördültek el az osztrák fegyverek. De a bánáti híd mellett, ahogyan a fahidat hívták, voltak a malmok is, és a molnárok itt kúsztak fel a töltésre, hogy szemtanúi lehessenek a szörnyű aktusnak.

Mára már az ásást végző munkások is tudatára ébredtek annak, hogy helytelenül cselekedtek, amikor tegnap kiemelték a csontvázat az eredeti lelőhelyéről, és máshol földelték el, mert ma reggel az új sírt tárták föl, és a csontokat darabonként vitték vissza oda, ahol megtalálták. Ezzel azonban nemhogy segítettek volna, hanem egyenesen rontottak a lelet megvizsgálhatóságán, mert úgyszólván beledobálták a régi sírgödörbe a csontokat, és a kiásásnál már összetört koponyát még jobban szétzúzták. A csontváz egyébként is olyan földúltan fekszik, hogy például a medencecsontok vannak a koponya helyén, a lábszárcsontok alaposan megsérültek, és a csontváz jelenlegi fekvéséből már egyáltalában nem derülhet ki, hogy a holttestet úgy helyezték a sírba, mint az akasztott ember hulláját szokás: összekötözött kezekkel, amelyek keresztben simulnak egymáshoz, és a hastájon nyugszanak. Pedig amikor a csontvázat megtalálták, Adamovici+ munkavezető állítása szerint ilyen helyzetben akadtak rá. Szaktudósnak kellene megállapítani azt is, hogy milyen régen heverhetett a földben a csontváz, aki azonban kicsit is ért az antropológiához, láthatja, hogy hét-nyolc évtized eltelte óta legalábbis.

Holnap felássák a vesztőhely környékét

Kara+ tanár kérésére ma újból föltárták a munkások az eredeti sírt, ahova a csontokat a reggel hirtelenjében ismét visszaköltöztették. A megszeppent kubikosok arra azonban már nem vállalkoztak, hogy egy közeli házban helyezzék biztonságba a csontokat, és így egyelőre kukoricagóréval és tégladarabokkal borították be, nehogy a kutyák kiássák. Holnap a gátemeléshez szükséges földmennyiség kiásása érdekében a munkások fölforgatják a környéket, és Kara+ tanár kérésére most már óvatosabban bánnak el egy esetleges új lelettel szemben. Mert a tegnapit nem kímélték, kihuzigálták a fogait, és pipát szorítottak a szájüregébe. A fogakból ítélve úriember csontjai pihentek a sírban, mert ápoltak voltak, s egyébként is szépen fejlettek. A csontrendszer egyáltalában erőteljes testalkatú férfira mutat, akinek széles vállai lehettek, és magasságban sem volt közönséges méretű.

[Erdélyi Hírlap (Arad), 1932. május 14. 6. old.]




Hátra Kezdőlap Előre