Arad, május 21. A vesztőhelytelepi ásatások sikere teljes. Mára tervezte a kutatás vezetését intéző Kara Győző+ tanár a még fel nem tárt sír, Knezić Károly+ tábornok nyugvóhelyének felásatását, és itt is eredményes volt a munka. Sikerült Knezić Károly+ cölöpjét is teljes nagyságban kiemelni. A bitófa cölöpje körülbelül egyméternyire állott a földben, erősen vizenyős talajban, úgyhogy a cölöpöt itt is kövekkel kellett még akkoriban megerősíteni. Nemcsak cölöp-, hanem bitófanyomokra is bukkantak, továbbá több pénzdarabra, ami világosan jelzi, hogy kivégzés történt, ugyanis a régi görögkeleti vallás szokásai szerint a kivégzett ember sírgödrébe pénzt dobáltak, valószínűleg a tetemek elföldelésénél ortodox vallású katonák is részt vettek.
A bitófa horogszege is hamarosan napvilágra került, és a csontok kutatásánál szintén felszínre dobták az ásók a mártír tábornok több csontdarabját, mint a combrészt, az egyik ujjpercét. Érdekes, hogy most már teljes biztonsággal meg lehet állapítani a sírok fekvését, az egyes tábornokok nyugvóhelyét. Kara+ tanár csak megjelöli a helyet, ahol valamelyik tábornok bitócölöpének lennie kell, s az eredmény nem is kétséges. Knezić+ sírjának feltárása előtt Nagysándor+ sírgödrében tovább folytatták a kutatást, és ez alkalommal is rábukkantak néhány csontdarabra, valamint a bitófa oszlopának nyomára. A tölgyfa ebben a sírban azonban jelentékenyen elkorhadt, úgyhogy kiemelésére nem lehetett gondolni. A gyors korhadást itt a talajvíz elősegítette.
Ma Kara+ tanár érdekes kísérletet végzett annak megdöntésére, mintha az ásatás tulajdonképpen régi híd maradványait deríti napfényre. Az első sírnál, Poeltenbergén túl kezdett ásatni a tanár, hiszen ha a régi hidat sejtő feltevés igaz, akkor itt is cölöpnyomokra kellene akadni. Nem találtak azonban semmit. A kilenc, egymástól szabályos távolságban levő cölöp iránya világosan mutatja a kivégzés helyét. Az első és az utolsó cölöptől pontosan huszonnégy méter a távolság. Érdekes, hogy Knezićné+l és Nagysándornál ez a merőleges irány kissé megtörik, huszonöt centiméternyire, valószínűleg a hepehupás talaj miatt délebbre hajlik. A legutóbbi leletek Barthell Ernő+ mézeskalácsosnál hevernek, a többit már Kara+ tanár helyezte saját lakásán biztonságba.
Természetesen ezek után megindul majd a tárgyalás a Magyar Párt részéről az illetékes hatóságokkal a hely megjelölése céljából. Arra egyelőre nem lehet gondolni, hogy a vesztőhelyi obeliszket ide költöztessék, de máris felmerült az az ötlet, hogy parkíroztatják a környéket, s mindegyik sírnál emlékkő hirdeti az utókor számára, hogy azon a helyen melyik tábornok végzete teljesedett be a bitófán. Ma Parecz Béla+ dr. v. képviselő járt künt a helyszínen, aki a Magyar Párt részéről a további természetes támogatást megígérte.
A külföld is élénken felfigyel az értékes históriai leletre, és már a budapesti lapok is behatóan érdeklődnek az ásatások eredménye iránt. A siker pedig most már kétségbevonhatatlan. Kilenc bitó cölöpjét véletlenségből megtalálni nem lehet, és nem szabad figyelmen kívül hagyni a csontvázleletet, a csontokat, a kampósszegeket, Láhner+ rabláncrészét. Hétfőn Knezićné+l tovább ásnak, még csontok után kutatnak, azután visszatérnek Török Ignác+ sírgödörjéhez, mert aránylag itt került felszínre a legkevesebb adat. A közönség egyre zarándokol a sírokhoz, nem egy nagyapó külsejű aggastyánt hoznak ki, akik az ő szüleik elbeszéléséből is ráismernek az igazi vesztőhelyre.
[Erdélyi Hírlap (Arad), 1932. május 22. 7. old.]