Másolat
Bizalmas
Pest, 1849. július 13/25
Tábornagy úr!
Beszámoltam báró Haynau+ főparancsnoknak a rögtönzött hadikövet*, egy lovasszázad parancsnoka lélekjelenlétét bizonyító kedves esetről.
Ebből az alkalomból beszélgettünk arról a dologról, amellyel kapcsolatban főméltóságod megbízott, hogy puhatoljam ki őnagyméltósága véleményét.
Közölte velem, hogy a legkiterjedtebb felhatalmazása van mind a háború folytatására és befejezésére, mind a magyar királyság kormányzására, amit azonban előbb vissza kell foglalnia.
Haynau+ báró közölte, hogy nézete szerint, ha egy olyan fontos lázadófőnök, mint Görgey, még mielőtt harcra kerülne a sor, és megkísértené a hadiszerencsét, valóban megadja magát felséges urának és törvényes uralkodójának minden őt követő tisztjével, a parancsnoksága alatt álló egész lovassággal, a nála levő száz-egynéhány löveggel, tekintélyes számú gyalogságával együtt, és átadja fegyvereit és minden hadifelszerelését,
tekintetbe véve egy ilyen lépés nagy fontosságát,
tekintetbe véve, hogy ezáltal a háború körülbelül véget is érne,
tekintetbe véve, hogy ez a példa valószínűleg a lázadók minden más seregének elpártolását és felbomlását vonná maga után,
báró Haynau+ úgy véli, hogy Görgey+ főnöknek biztosítani lehetne az életét és büntetlenségét annak az érdemnek elismeréseképp, hogy az övéivel együtt elsőnek nyújtott jó példát a többi magyarországi felkelőnek.
Lehetne és kellene is egy pénzösszeget adni neki személyesen, de nem szabad soha megbecsülésben, tiszteletben részesülnie, semmiben, ami igazolhatná gyalázatos és áruló magatartását*.
Biztosítani lehetne mindazoknak a lázadó tiszteknek az életét, ha személyes büntetlenségét nem is, akik követik ezt a példát, azzal a feltétellel, hogy meg kell jelenniük az Ausztriában felállítandó különböző igazoló bizottságok előtt, amelyek mindenki magatartását megvizsgálják, és megítélik, milyen mértékben számíthat egy-egy ilyen tiszt elnézésre és a legfelsőbb kegyelemre, hiszen sokan közülük akaratuk ellenére, a szerencsétlen körülmények következtében és jellemgyengeségük folytán kerültek ebbe a helyzetbe. – Ezek a bizottságok mindezt figyelembe veszik.
Báró Haynau+ ragaszkodik hozzá, hogy sem az amnesztia, sem a kapituláció* szót nem szabad használni vagy kiejteni, egyáltalán semmi olyat, ami a legtávolabbról is hatalom és hatalom, haderő és haderő közötti megegyezésre utal.
Szándékai és rendelkezései szerint az egésznek a törvényes és jogos hatalom előtti meghódolásnak kell lennie, egy olyan hatalom előtt, mely Ausztriában sajnálatos módon hosszú ideig túlontúl elnéző és atyai volt.
Tábornagy úr, főméltóságod tudja, milyen lelkiismeretesen szoktam végezni a rám bízott dolgokat, megkértem tehát báró Haynau+ úr őnagyméltóságát, az osztrák hadsereg főparancsnokát, hogy olvassa el ezt a jelentést, mielőtt aláírom, és vegyen át tőlem egy láttamozott másodpéldányt.
Fogadja stb.
A másolat hiteléül
báró Berg+