Bajtársak!
Az ideiglenes kormány, mely elhibázott intézkedéseivel jelenlegi nehéz helyzetünkbe sodort bennünket – mely ismételt figyelmeztető szavam ellenére szerencsétlen politikájával, elsősorban az április 14-ivel mind mélyebbre rántotta magával szegény hazánkat a határtalan szerencsétlenségbe – leköszönt. – Tagjai néhány kivétellel, személyes biztonságuk felől aggódva, futásban kerestek menedéket – bizonyos jeleként, hogy sokasodnak a veszélyek, melyekkel ezek az urak éppoly kevéssé tartják tanácsosnak szembenézni, amilyen elővigyázatlanul részesei voltak a felidézésüknek, és ezáltal a haza tönkrejuttatásának. – A vezéri pálca mellé, melyet vitéz csapataim bizalmának köszönhetek*, ma a legfőbb polgári hatalmat is kezembe vettem. Minden rám néz most, mint utolsó reményére – és én csak egy esendő ember vagyok – és sohasem éreztem ezt annyira, mint éppen ebben a nehéz órában. – Hogy ebben a válságos pillanatban tanácsukat kérhessem, összehívtam önöket, barátaim és fegyvertársaim. Remélem, hogy önök, akik ritka kitartással bátran helytálltak csatákban és ütközetekben, akik jó– és balsorsot, örömet és szenvedést megosztottak velem, ma is igazolni fogják bizalmamat, segítenek nekem megkeresni azt az utat, amelyet a keserű szükségszerűség, és mindenekelőtt a hadseregünk és a rablásnak és fosztogatásnak kiszolgáltatott haza iránti köteles felelősség előír számunkra. – Dembiński+ tábornok Szegedet kardcsapás, a Tisza-Maros vonalat pedig csaknem minden ellenállás nélkül feladta. Szeged hirtelen, előre nem látható elvesztésével ott felhalmozott óriási gabona– és lisztkészleteink az ellenség kezére jutottak. – Dembiński+ e hó 5-én Szőregnél megveretve a kormány határozott parancsa ellenére nem a baráti Arad várára, hanem Temesvár felé vonult vissza – ezzel (valószínűleg féltékenységből) meghiúsította egyesülésünket – Temesvárnál tegnapelőtt csatát fogadott el, és Bem+ megérkezése ellenére, aki néhány percre helyreállította az ütközetet – mint Guyon+ tábornok az elmúlt éjjel írásban jelentette –, teljes vereséget szenvedett. Még alaposabban tájékoztatott ennek a katasztrófának a részleteiről Vécsey+ tábornok, aki arra is rámutatott, hogy lehetetlen a futó hadsereg rendezése; ezt annyival is inkább megértem, mert mostanáig jelentés szerint ennek a szétugrasztott hadseregnek ezernégyszázhatvan menekülő tisztje érkezett be ide. – Így magunkra maradva láthatjuk, hogy Újarad előtt csatarendben áll a győzelemittas ellenség; hogy Pécskát és Mezőhegyest osztrák, Simándot orosz csapatok szállták meg; a mi pénztáraink pedig üresek, egészen üresek, hiányoznak a legénység ellátásához szükséges készletek, lőszerünk pedig alig elégséges egy kiadósabb csatanapra. – Mindezeket előrebocsátva megkérdezem: megmenthetjük-e még fegyveres kézzel a hazát? Azt mondom: nem. Hősi halált halhatunk; a túlnyomó ellenség elleni kétségbeesett küzdelemben itt-ott még kivívhatunk percnyi sikereket; de Európa két nagyhatalmának jól felszerelt hadseregével nem állhatjuk meg hosszasan egymagunk a nagyon is egyenlőtlen harcot a siker reményében, még ha sikerülne is Erdélybe – amit előbb el kellene foglalnunk – bevennünk magunkat; és a legszükségesebb eszközök híján aligha tarthatnánk magunkat sokáig, és csapataink a pénz és ellátás teljes hiányában demoralizálódva csakhamar valóban rablóbandává alacsonyodnának, aminek mindeddig jogtalanul neveztek osztrák részről minket. – A Szemere+ és Batthyány miniszter úr részéről kezdeményezett tárgyalások az orosz főparancsnokkal, Paszkevics+ herceggel eredménytelek voltak, mert nem tudtuk kellő erővel támogatni őket.
Ilyen körülmények között a fegyverletételre, mégpedig az orosz csapatok előtti feltétlen fegyverletételre szavazok, mert azt remélem, hogy a cár nagylelkűségébe vetett bizalmunkat az ő nagy hatású közbenjárása Ausztriánál remélhetőleg nemcsak a mi, hanem szegény hazánk érdekében is igazolni fogja.
Barátaim!
Előre látom, hogy talán milliók, az elvakultságtól vezetve vagy az országot sújtó határtalan nyomorúságot teljes egészében nem ismerve; azt a tényt, hogy mi segédeszközök híján polgártársainkat és jogaikat megvédeni gyengék vagyunk, nem mérlegelve – mondom, milliók árulással fognak vádolni. Talán már holnap fegyvert ad az elvakult gyűlölet egy életemre törő kézbe: mégis szilárd meggyőződésem követem, és a további vérontást károsnak ítélve arra kérem önöket, akikhez nem férhet a gyávaság vádja, hogy gondosan mérlegeljék javaslatomat, mely a szorongatott hazának legalább a békét hamarosan meghozhatja.
(Itt Görgey+ felolvasta gróf Rüdigerhez írott ismert levelét, majd a következő szavakkal fejezte be felszólalását:)
Magukra hagyom most önöket, nehogy jelenlétemtől zavarva javaslatomat kevésbé alaposan világítsák meg minden oldalról, és a lehetséges következtetéseket kevésbé gondosan mérlegeljék; és mindenekelőtt arra kérem önöket – kötelezve magam, hogy határozatuk értelmében fogok cselekedni –, hogy ne áltassák magukat rózsás reményekkel, mert lehet, hogy utunk a vérpadra vezet.