Kisjenő, 1849. augusztus 4/16
Tábornok úr,
nagyméltóságodat Buturlin+ tábornok bizonyára tájékoztatta azokról az intézkedésekről, amelyeket Arad várának megadásával kapcsolatosan tett. Mégis kötelességemnek tartom, hogy értesítsem önt, báró úr, hogy a tábornok ma este hozzám intézett jelentése szerint Arad vára beleegyezett a kényre-kegyre történő megadásba, de csak őfelségének a császárnak, az én felséges uramnak csapatai előtt. A két szövetséges hadsereg által védelmezett ügy érdekében Buturlin+ úr kötelességének tartotta, hogy az aradi felkelők meghódolásának ezeket a feltételeit elfogadja, és negyvennyolc órát engedélyezett nekik a kivonulás előkészületeire, oly módon, hogy e hó 5/17-én délután három órakor az őrség felsorakozik bent az erődben, leteszi a fegyvert, és a lovasságomból vett fedezettel rögtön megindul Sarkadra, ahol Görgey+ hadseregének csapatai tartózkodnak újabb rendeletig.
Ha ez a megoldás, melynek a további vérontás elkerülése a célja, és amely alkalmas az ország megbékélésének meggyorsítására, nagyméltóságod egyetértésével találkozik, nagyméltóságod felszólíthatná gróf Schlik+ tábornok urat (aki Buturlin+ úrral már megegyezett, hogy a vár kiürítésére engedélyezett negyvennyolc órányi időtartamra tartózkodni fog minden ellenséges cselekedettől), hogy mihelyt értesítést kap a lázadók elvonulásáról, vegye birtokba a várat.
A jelenlegi helyőrség kijelentése szerint Arad vára több mint száz ágyúval, közte két tábori üteggel rendelkezik, valamint jelentős mennyiségű ruhával, élelmiszerrel, borral és körülbelül ezer vágómarhával.
Fogadja báró úr legőszintébb nagyrabecsülésem kifejezését.
Rüdiger+ gróf