Temesvár, 1849. augusztus 17.
Miután Görgey+ és több más lázadóvezér f. hó 14-én [!] Világosnál hordáival letette a fegyvert, sajnálatos módon megtörtént, hogy ezekkel a lázadófőnökökkel és a felkelő hadsereg más tisztjeivel szemben nemcsak azt a kíméletet tanúsították, amit az emberiesség és a hadi szokások általánosságban előírnak a hadifoglyokkal kapcsolatban, hanem minden rendű és rangú orosz császári tisztek különleges figyelmének tárgyai lettek, bajtársként fogadták, sőt gróf Rüdiger+ orosz császári lovassági tábornok ünnepélyesen meg is vendégelte őket.
A lázadófőnökök fegyveresen járnak, forradalmi kitüntetéseiket viselik, megadják nekik bitorolt címüket s í. t.
Ha nem vetünk gátat ennek az érthetetlen és minden szempontból teljesen képtelen eljárásnak, több vonatkozásban is olyan következményekkel járhat, amelyeknek hordereje kiszámíthatatlan.
Az az igazság, hogy mindezek a vezérek a szó szoros értelmében forradalmárok, a legtöbben ráadásul a császári királyi hadsereg szökött és esküszegő tisztjei, és legveszedelmesebb eszközei az elkeseredett forradalmi pártnak, melynek szégyenteljes céljai napnál világosabbak.
Egyúttal annak az elvetemült pártnak is főnökei, amely Pesten meggyilkolta gróf Lamberg+ császári biztost, orozva meggyilkolta gróf Latourt+, amely a felkelő hadsereget Bécs ellen vezette, hogy támogassa a fővárosban a törvényes uralkodó elleni lázadást. Ugyanabba a csoportba tartozó bűnözők, mint a lengyel forradalom főnökei, és annál inkább megérdemlik a halálbüntetést, mert nem emberiességi szempontokra való tekintettel adták meg magukat, hogy a további vérontást megszüntessék, hanem azért, mert minden oldalról bekerítve* nem volt más választásuk, mint a meghódolás kényre-kegyre, vagy a biztos pusztulás.
Meg vagyok győződve arról, hogy őfőméltósága a varsói herceg tábornagy már csak azért sem helyeselheti a lázadófőnökökkel szembeni említett helytelen magatartást, mert magas figyelmét nem kerülheti el, hogy ez a forradalmi pártot bátorítja és új szemtelen követelésekre készteti, a törvényes hatalmat viszont gyengíti, továbbá teljességgel ellentétes Oroszország császárának ismeretes magasztos szándékával, hiszen ő nagylelkűen, tekintélyt parancsoló erővel állt legkegyelmesebb császárom és uram mellé a közös ügy érdekében, az úgynevezett magyar nemzeti felkelés által olyannyira fenyegetett és veszélyeztetett politikai és társadalmi rend fenntartásáért és a bűnös felforgató párt megsemmisítéséért.
Azzal bízom meg tehát főméltóságodat, hogy személyesen, szóban beszélje meg a varsói herceg tábornaggyal nyomban ezt a fontos kérdést, teljes komolysággal, teljes méltósággal képviselje a monarchia és a közös ügy érdekeit, és hasson oda, hogy minden lázadófőnököt és az általuk átadott hadianyagot (amit ők elloptak, és ami az osztrák állam tulajdona) azonnal szolgáltassanak ki nekem, és bocsássák rendelkezésemre a fegyverét letevő nevezett lázadóhadtest többi tisztjét és legénységét.
Befejezésül közlöm nagyméltóságoddal, határozott utasítást adtam gróf Schlik+ altábornagynak, hogy Arad vára Buturlin+ orosz császári tábornoknak ma délután megtörtént átadása után haladéktalanul és mindenáron vegye át tőle a hadianyagot és minden kincstári tulajdont képező poggyászt, és szállítsa ide, mert mint a császári királyi osztrák hadsereg főparancsnoka az állam jogainak és érdekeinek feláldozása nélkül nem tűrhetem és nem nézhetem közömbösen, hogy ezeket a tárgyakat ne törvényes császáruknak és uruknak adják át, hanem a várat körülzáró hadtestünk szeme láttára máshova szállítsák.