Nagyméltóságú uram!
Levelemhez mellékletként bátorkodom a 9. szám hadijelentést és a hadseregparancsot csatolni. Nagyméltóságod. láthatja belőle, hogy a háború, éspedig a mi hadseregünk jóvoltából* eldőlt.
Nagyon boldog vagyok, hogy mindent a mi hadseregünk döntött el, hiszen a varsói herceg mindent megtett hogy engem megverjenek, és Görgey+ Bemmel egyesülhessen, csak saját magának kívánta a győzelmi babért, és hagyta, hogy Görgey+ megszökjön előle.
Senkinek fogalma sem lehet róla, hogy mennyit kellett vesződnöm ezzel az úrral.
A legkeserűbb dolgokat mondtam neki a legudvariasabb formában – és a két hadvezér nem nyilatkozik kedvezően egymásról a színfalak mögött.
Az orosz tisztek maguk is megmondták a mieinknek egy pohár bor mellett, hogy Paszkevics+ szörnyen vezette a háborút stb. Kíváncsi vagyok, mit szól majd Miklós cár+ ahhoz, hogy Rüdiger+ tábornok megvendégelte a lázadóvezéreket, és kitüntető szívélyességgel bánt velük. – Azt követeltem, hogy minden rendű és rangú lázadót adjanak ki nekem – beleegyezett, de egyidejűleg a lelkemre kötötte, hogy hirdessek általános amnesztiát – mit szól nagyméltóságod ehhez a javaslathoz, én kitérő választ adtam, de a lázadóvezéreket fel fogom köttetni, és minden császári királyi tisztet, aki a forradalmárok szolgálatába állt, agyon fogok lövetni, gyökerestől irtom ki a gazt, és egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell a rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani. A magyarok háromszáz év óta mindig lázadók, csaknem valamennyi Habsburg király idején törtek ki forradalmak.
Én vagyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen mód intő példát szolgáltatni minden jövendő forradalomnak. Leírhatatlan az a szerencsétlenség, amit ezek a lázadók hoztak az országra, százezrek jutottak koldusbotra, és megszámlálhatatlanul sokan estek áldozatul a betegségeknek, háborúnak és terrorizmusnak. A magunk fajtája és népe ellen kellett ezt az áldatlan harcot megküzdenünk, az egyszerű nép részt sem vett az egészben, nagyon boldog, hogy a szerencsétlen háború véget ért.
Amit ezek a csirkefogók csináltak és írásaikban megszellőztettek a világnak, csupa szemenszedett hazugság. Rüdiger+ gyalázatos tette, hogy – bár a varsói herceg parancsára – az egész Görgey-hadtestet és a hadianyagot Nagyváradra küldte, tekintet nélkül arra, hogy a fegyverletétel Világosnál történt, szörnyű szerencsétlenség. A lázadók háromezer kocsit raktak meg a legértékesebb rakománnyal, a kormány tulajdonával. Az oroszok kifosztották a kocsikat, a huszárok két forintért adták el a lovukat – még vert arany és pénz is volt a rakományban, állítólag mindent elvitt az ördög, nem valami kellemes dolgokat mondtam virágnyelven a varsói hercegnek, mert mindent visszaköveteltem, mégpedig a kormány nevében – odáig jutottunk, hogy Schliknek írásban megparancsoltam, akár fegyverrel is akadályozza meg, hogy az oroszok Arad kincseit elvigyék – de hát sajnos senki sem elég erős. Schlik+ azt írta nekem (az oroszoknak egy lovasszázaduk volt, neki egy hadteste), hogy azért nem teljesítette a parancsot, mert a szövetségesek között meghasonlás támadt volna, és Buturlin+ tábornok becsületszavát adta Arad lázadó parancsnokának, hogy a kapituláció pontjait megtartják, már ez a kapituláció szó is gyalázat, a lázadók csak feltétel nélkül adhatják meg magukat. Mint nagyméltóságod ebből a levélből is kegyesen láthatja, teljesen zaklatott vagyok most is, hogy ezeket a bizalmas közlendőket tudtul adni bátorkodom. – Tébolyító, hogy végig kell nézni, hogyan fosztják ki a kormányt ilyen szégyenteljes módon.
Alázatosan kérem Hess+ és Schönhals+ barátaimnak szívből jövő és legmelegebb üdvözletem átadni, és magamat változatlan és mély tisztelettel ajánlom nagyméltóságod emlékezetébe.
Nagyméltóságod alázatos híve
Temesvár, 1849. augusztus 18.
Haynau
táborszernagy
A kolera rettenetesen dühöng a várban, tegnap meghalt Mengen+ altábornagy, naponta a helyőrség száz-százhúsz katonája hal meg, természetesen sok honvéd is. A temesvári kórházat teljesen kiüríttetem, a hadsereg egészségi állapota, el ne kiabáljuk, még jó.
Az összeköttetés Pesten át Győr felé 22-én biztosan helyreáll. Egy erős dandárt* – gyalogság, lovasság, valamint két üteg – indítottam oda Szegedről, az majd kisegíti szorult helyzetéből Nobili+ altábornagyot.
Komáromról is, akárcsak Péterváradról, szó van a Görgey-féle megadásban. Az már más kérdés, hogy ezek a várak valóban megadják-e magukat.
Kiss Ernő+ lázadóvezér birtokait és tizennégy mázsa ezüstjét máris elkoboztam, a lázadók minden birtokát és vagyonát a kormány javára lefoglalom és kezelésbe veszem. Az már más kérdés, hogy Bécsben ezt helyeselni fogják-e. Ha beavatkoznak, örömmel félreállok. Vagy erős és hatalmas lesz Ausztria az egyesülés jóvoltából, és akkor Magyarországot is úgy szervezi meg, ahogy a némettartományokat – amihez én már csak azért is ragaszkodom, mert az országot fegyverrel hódítottam meg –, vagy a további feladatokat egy fejbólintó Jánosra kell bízni, akit tetszés szerint rángathatnak Bécsből. – Olvashatatlan írásomért szíves elnézést kérek.