Nr. 136.
Nagyvárad, 1849. augusztus 7/19.
Tábornok úr,
herceg Liechtenstein+ altábornagy úr átadta nekem azt a levelet, melyet nagyméltóságod augusztus 3/ts-én volt szíves hozzám intézni.
Hosszasan beszélgettem őfőméltóságával a magyarországi ügyek jelenlegi állásáról. Ez a tábornok értesíteni fogja önt, báró úr, hogy megegyezően azokkal a javaslatokkal, amelyeket ön 3616. és 3620. szám átirataiban* tett nekem, utasítottam gróf Rüdiger+ gyalogsági [!] tábornokot, hogy bocsássa az ön rendelkezésére mind a foglyokat, mind az ágyúkat, puskákat és a hadianyagot.
Mindössze azt szeretném kérni – mivel lehetetlen volt az ön által kívánt kategóriák szerint csoportosítani az embereket, hiszen ezeknek a katonai személyeknek semmiféle szolgálati iratuk nincs –, szíveskedjék a lehető legrövidebb határidőn belül átvenni azokat az egyéneket akik tábornoki vagy tiszti rendfokozatban szolgálták a forradalmat, és az altiszteket és közvitézeket is, akár a császári és királyi hadsereghez [!] tartoztak azelőtt, akár az ellenségeskedések megkezdése után sorozták be őket.
Szíveskedjék Sarkadra, ahol ezeket a foglyokat is és az Arad volt őrségéhez tartozókat is őrzik, kellő kíséretet küldeni elszállításukra. Szíveskedjék egyidejűleg átvenni az országgyűlés volt képviselőit, a polgári alkalmazottakat és egyházi személyeket, akik csapatainknak adták meg magukat, és megtenni az intézkedéseket az ő elszállításukra is.
Mivel az a körülbelül kétezer ló, amennyivel Görgey+ hadserege rendelkezett, valószínűleg nem lesz elegendő minden hadianyag elszállítására, időnyerés céljából megbíztam Rüdiger+ grófot, tájékoztassa gróf Schlik+ tábornokot, akinek csapatai az ő táborához legközelebb vannak, hogy megközelítőleg hány szekérre volna szükség.
Azt is meghagytam Rüdiger+ grófnak, hogy könnyítse meg Reischach+ tábornoknak a nagyméltóságod által rábízott küldetés teljesítését.
Általában, báró úr, az emberek és a fegyverek átadásának minden részlete ügyében forduljon közvetlenül gróf Rüdiger+ tábornokhoz, aki ezzel kapcsolatban a szükség utasításokat megkapta.
Mivel ezenkívül elég sok katonai személy (körülbelül ezernyolcszáz) egyenként vagy kisebb csoportokban Nagyváradra jött*, hogy megadja magát, kérem, tájékoztasson, kívánja-e, hogy ezeket az embereket is Sarkadra irányítsam a többi fogolyhoz, vagy pedig egy hadseregem táboraihoz közelebb eső pontra küldjem őket.
Ennek a kiadatásnak azonnali elrendelésekor lehetetlen vissza nem térnem arra, báró úr, milyen hasznos lenne véleményem szerint amnesztiát adni azoknak a katonáknak, akik elsőnek hódoltak meg önként.
Megkegyelmezésük megkönnyítené a többi hadtest meghódolását és az erődök kapitulációját.
Végezetül értesítem nagyméltóságodat, hogy néhány nappal ezelőtt elküldtem Schwarzenberg herceg úrnak egy levelet*, amelyet Görgey+ azért intézett Komárom várának parancsnokához, hogy az ő meghódolása példájának követésére rábírja.
Felajánlottam a miniszterelnök úrnak, hogy ezt a levelet szárnysegédem, Anyicskov+ ezredes útján, aki Bécsbe is elvitte, eljuttatom rendeltetési helyére.
Fogadja, tábornok úr, őszinte nagyrabecsülésem kifejezését.
Varsó hercege