42

1849. augusztus 21.
  Haynau+ átirata Ludwig von Wohlgemuth+ császári királyi altábornagynak*

Op. Nr. 3715/gh.

Arad, 1849. augusztus 21.

 

A mellékletként csatolt 9. szám hadijelentésből nagyméltóságod áttekintheti az itteni hadszíntér legutóbbi eseményeit, és láthatja belőle, hogy Magyarország teljesen meg van szállva, és csak Komárom és Pétervárad várának átadása várat még magára, már megkapták a felszólítást, hogy feltétel nélkül adják meg magukat. Ennek az iratnak a kézhezvételekor helyre fog állni az összeköttetés hadseregem és az Erdélyben levő csapatok közt.

Most az a teendőnk, hogy megragadjuk és irgalom nélkül alkalmazzuk azokat a szigorú és igazságos rendszabályokat, amelyek nemcsak elrettentő például fognak szolgálni minden idők számára, hanem engesztelésül is azért az ezerszeres nyomorúságért és szerencsétlenségért, amelyet az elvetemült felforgató párt hozott ezekre a különben oly virágzó és boldog országokra.

Felszólítom tehát nagyméltóságodat, hogy a felfegyverzett felkelő hordák egyikével se ereszkedjék semmiféle egyezkedésbe, hanem feltétel nélküli, kényre-kegyre történő megadásukat követelje, és addig éreztesse velük minden erejével a fegyverek hatalmát, míg csak végképp meg nem hódolnak vagy szét nem szóródnak ezek a lázadók. A fegyverek letételére kényszerített felkelőkkel a következőképp kell bánni:

A lázadók minden főnökét, ide számítva az önálló csapattestek vezetőit is, fel kell akasztani.

Mindazokat az egyéneket, akik a felkelők sorai közt harcoltak, és azelőtt a császári királyi osztrák hadseregben szolgáltak, agyon kell lőni.

Mindazokat az egyéneket, akik nem harcoltak fegyveresen, de szóval és tettel vagy befolyásukkal bármilyen módon szolgálták vagy támogatták a felkelést, őrizetbe kell venni, és ügyükben a haditörvényeket kell alkalmazni.

Mindazokat az egyéneket, akik tisztként harcoltak a felkelők soraiban, de azelőtt nem voltak császári királyi tisztek, méltóságukra, származásukra és a felkelő hadseregben viselt rangjukra való tekintet nélkül közemberként be kell sorozni a hadseregbe, és a német vagy szláv ezredekbe kell beosztani.

Azok közül az egyének közül, akik közemberként vagy altisztként szolgáltak a felkelő hadseregben vagy egyebütt, a románokat, horvátokat és szászokat azonnal haza kell bocsátani. A magyarokat, székelyeket, lengyeleket és a német légióhoz tartozókat közemberként be kell sorozni, és a magyarokat és székelyeket az Olaszországban állomásozó magyar, a lengyeleket a lengyel, a legionáriusokat pedig a német ezredekbe kell beosztani.

Nagyméltóságod tetterejétől elvárom, hogy ezeket a rendszabályokat pontosan végrehajtsa, és megjegyzem, hogy magam is ezek szerint járok el minden hatalmamba kerülő lázadóval, tehát az egységes eljárás már csak emiatt is feltétlenül szükséges.

Mélyen meg vagyok győződve róla, hogy a forradalmi irányzatot, amely a társadalom bizonyos osztályait vakmerően, megátalkodottan és elvetemülten zaklatta, csak ilyen eszközökkel lehet megfékezni, és csak így lehet a nyugalmat és a békét tartósan megalapozni. Ilyen romlott időkben minden enyheszívűség csak kételyt ébreszthet a felségsértők bűnös voltában, és az igazság látszatával övezi őket.

Lelkiismeretem nyugodtan magára vállalja a felelősséget ezekért a rendszabályokért, és elvárom, hogy nagy méltóságod osztozzon meggyőződésemben, és a fentiek szerint járjon el.

Mihelyt az összeköttetés helyreáll, mindennap jelentést várok* nagyméltóságodtól az ország helyzetéről és a kormányzata alatt történt eseményekről.

Haynau
 táborszernagy




Hátra Kezdőlap Előre