Schönbrunn, 1849. augusztus 22.
Varsói herceg úr,
igaz és jogos megelégedéssel értesültem azokról a szerencsés hírekről, melyeket főméltóságod augusztus 16/4-i levelében* volt szíves közölni velem.
A kitűnő hadsereg, melyet ön vezényel, és amely az ön vezénylete alatt hozzászokott a győzelemhez, fényesen igazolta a magyarországi hadjáratban régi hírnevét, amelyet élvez. Főméltóságod is újra kiérdemelte a csatatéren őfelségének a császárnak, felséges szövetségesemnek és barátomnak magas megelégedését, valamint az én őszintén átérzett elismerésemet. Az a szép siker, melyet most aratott, még tetézi érdemeit, herceg. A hősök vérével takarékoskodva elérni a felkelők hadserege jelentős részének feltétlen megadását olyan siker, ami felér a véres babérokkal. Legforróbb hálám nyilvános és ékes tanúbizonyságául ezennel megküldöm főméltóságodnak Mária Terézia katonai lovagrendem nagykeresztjének jelvényeit.
Bizonyos, tábornagy úr, hogy ha csak szívem sugallatát kellene követnem, örömest borítanék áthatolhatatlan fátylat a múltra, és csakis azoknak az eszközöknek keresésével foglalkoznék, melyek begyógyíthatnák a kegyetlen forradalom által a szerencsétlen Magyarországon ütött véres sebeket. Nem felejthetem el azonban, hogy szent kötelességeim vannak többi népem iránt is, és hogy birodalmam közjava olyan kötelességeket és meggondolásokat kényszerít rám, melyeket nem szabad szem elől tévesztenem. Bárhogy legyen is, főméltóságod igazságot szolgáltatott nekem azt feltételezve, hogy mennél nagyobb rész lesz az, amelyet minden komoly érdek együttes gondos mérlegelése után a kegyelemnek szentelhetek, annál teljesebb lesz az örömöm.
Engedje meg, tábornagy úr, hogy újra biztosítsam nagyrabecsülésemről és igaz rokonszenvemről, mellyel maradtam
őszinte jóakarója
Ferenc József