54

1849. augusztus 25.
  Haynau+ levele Joseph Radetzky+ császári királyi tábornagynak*

Nagyméltóságú uram!

A legbizalmasabban közlöm, hogy az ideiglenes kormány és az országgyűlési képviselők legfontosabb iratai a kezembe kerültek, és az derül ki belőlük, hogy Batthyány Kázmér+ és Szemere+ miniszter írásbeli felhatalmazással Paszkevicsnál+ járt, a magyar koronát egy orosz hercegnek ajánlotta fel, és a legszégyenteljesebb szidalmakkal illette a Habsburg-házat.

Úgy látszik, Paszkevics+ ezeket a küldötteket nemcsak hogy szívesen fogadta, hanem reményeket is keltett bennük, és ha az ember Paszkevics+ egész magatartását és velem való levelezését szemügyre veszi, láthatja, hogy az volt a célja, hogy Görgeyt rám szabadítsa, hogy Görgey+ verjen tönkre engem, ő pedig aztán nyíltan is felléphessen közvetítőként, és maga igazítsa el Magyarország ügyeit; de én erélyes és fáradságot nem ismerő előnyomulásommal és győzelmeimmel megelőztem Görgeyt, nem is tudott a hadsereggel egyesülni – emiatt volt, hogy a lázadóvezérek csak az oroszoknak akarták megadni magukat, emiatt adott Rüdiger+ díszebédet a tiszteletükre, emiatt járnak a tisztek fegyveresen, felügyelet nélkül, végül emiatt távozott el, jobban mondva szökött meg több száz magát kompromittáltnak érző személy. – Büszke vagyok, hogy semmit sem törődtem az oroszokkal, egyetlen célom és igyekezetem az volt, hogy Temesvárt a lehető leghamarabb felmentsem, és Görgey+ egyesülését megakadályozzam; és ezt pontosan meg is tettem, ezért küldtem az egész I. hadtestet, tizenötezer embert Aradra, ez a hadtest egyáltalán nem is vett részt a temesvári csatában, az egyesülést akadályozta meg.

Paszkevics+ szégyenteljes szerepet játszott Ausztria ellen, de Ausztria szerencsecsillaga szerencsésen megakadályozta minden gyalázatos cselszövését. – Az volt a célja, hogy engem legyőzzenek, és aztán ő közvetítőként lépjen fel.

Mivel Paszkevicsot+ és Rüdigert az orosz cár kitűntetésekkel jutalmazta meg, vagy magát az uralkodót is megtévesztették hamis jelentéseikkel, vagy nem is szerzett tudomást ezekről az üzelmekről a cár. Én szálka vagyok az oroszok szemében, sürgetem, hogy az oroszok ürítsék ki Magyarországot, és egy nagyon diplomatikus írást kifejtettem Paszkevicsnak+, hogy további segítségére semmi szükségem, csapataim a nyugalmat egymaguk is fenn tudják tartani. Azt remélem, hogy legalább hamar elvonul.

Császárunktól augusztus 5. óta nem kaptam hírt, pedig én mindennap jelentést írok, a Wiener Zeitung augusztus 14-i számát megkaptuk, ez tanúsítja, hogy a jelentéseim, legalábbis részben, megérkeztek, bár négy futártisztet csakugyan elfogtak, valószínűleg néhány olyan híradást is, amelyet nagyméltóságodhoz intéztem.

Idegeimet rettenetesen megviselte Paszkevics+ magatartása, és az a végtelenül sok tennivaló, ami most rám szakadt; hogy milyen dolgokat kell kiállnom, arról senkinek fogalma sem lehet, minden inkább lennék, mint magyarországi főparancsnok, a sok gondtól-bajtól úgy lesoványodtam, mint egy agár, a hivatalomhoz tartozik, hogy az állam érdekeit mindenütt megóvjam, de nem sikerült, és milliók mentek veszendőbe.

Engedje meg nagyméltóságod, hogy ismételten biztosítsam számomra oly igen kedves személye iránt érzett élethosszig tartó ragaszkodásomról.

Arad, 1849. augusztus 25.

Haynau
 táborszernagy

 

Most érkezett Grünne+ gróf Bécsből, egy minisztertanácsi határozatot hozott*, hogy a vezérekre, egyéb tisztekre és árulókra kimondott ítéleteket ne hajtsam végre – ha negyven órával később érkezik, a vezéreket már a bitófán találja.

Véleményem szerint sohasem lesz itt nyugalom, ha nem büntetjük meg példásan minden baj okozóit, az efféle gyalázatos dolgokat művelő tiszteket, ezzel engesztelve meg a hadsereget.

Császárom parancsol, én engedelmeskedem, legyen tehát ez, nagyméltóságú uram, a mi kettőnk titka. Őfelsége a fent nevezett útján tudomásomra hozta, hogy a hadsereg teljesítményével – és az enyémmel – elégedett, ez nekem elegendő jutalom.

A lázadóvezérek, akik ma érkeztek meg, a következők Kiss, Poeltenberg, Leiningen, Dessewffy, Aulich+, Láhner, Török, Gáspár+, Nagysándor, Lenkey, Schweidel, Knezić, Damjanich, Lázár; a várban vannak fogságban, akárcsak mindazok a tisztek, akik azelőtt hasonló minőségben szolgáltak a hadseregben.




Hátra Kezdőlap Előre