58

1849. augusztus 27.
  Részlet az osztrák minisztertanács jegyzőkönyvéből*

12. Lovag Schmerling+ igazságügy-miniszter végül megjegyezte, hogy őfelsége legfelsőbb utasítása értelmében a foglyokkal való bánásmódra vonatkozóan írtak báró Haynaunak, és az irat végén felszólították, tegyen javaslatot, milyen kategóriákba lehetne sorolni azokat az egyéneket, akik nem maradhatnak büntetlenül. Jóllehet báró Haynautól, akit a kezdeményezés joga ebben a kérdésben természetesen megillet, még nem érkezett be ez  a javaslat, az igazságügy-miniszter mégis úgy érzi, hogy már most szót kell kerítenie az ebben a dologban vezérfonalul szolgáló alapelvekre.

Komers+ miniszteri tanácsossal folytatott megbeszélése során megegyeztek, hogy báró Haynau+ kiáltványának alapvető szabályozásként érvényben kell maradnia minden jövőbeni átállási esetre. Ezeknek az eseteknek a megítélésében nincs ok az enyhítésre; reguláris magyar csapatok nincsenek már, tehát minden jövőbeni átállást rögtönítélő bíróság elé kell utalni.

Ami a jelenleg vizsgálat alá kerülő egyéneket illeti, el kellene választania polgári egyéneket a katonaiaktól, és mindkét csoport számára más-más minősítést kellene meghatározni.

Ami a polgári egyéneket illeti, mivel lehetetlen vizsgálatot indítani sokezernyi vétkes ellen, négy kategóriát lehetne meghatározni, mint legvétkesebbeket, és ezeket a törvény teljes szigorával kellene megítélni. Ez a négy kategória: a) az ideiglenes kormány tagjai, b) az ideiglenes Honvédelmi Bizottmány tagjai, c) az április 14-i határozat részesei és d) a forradalmi kormány kormánybiztosai.

Mivel azonban a négy említett kategórián kívüli polgári egyének is véthettek súlyosan őfelsége kormánya ellen, azt az általános határozatot is ki kellene mondani, hogy a törvények szigora sújtsa mindazokat a polgári hivatalnokokat és lelkipásztorokat, akik április 14-e után kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki a lázadó kormány érdekében.

Ami a katonákat illeti, őfelsége legfelsőbb kegyelmét kiterjesztve máris kijelentette, hogy el kell bocsátani századostól lefelé minden tisztet, aki nem szolgált korábban tisztként a császári királyi hadseregben. Kivétel ez alól – kivétel nélkül – minden tábornok és törzstiszt.

Az igazságügy-miniszter és az általa meghallgatottak azt hiszik, hogy a legfelsőbb kegyelmet itt is tovább ki lehetne terjeszteni. Ha a kegyelem alól kivett valamennyi tiszt ellen vizsgálat indul, több mint ötszáz vizsgálatot kell folytatni, és fizikailag lehetetlen lesz mindannyiukat megítélni. Itt is ki kellene mondani tehát azt az általános határozatot – hogy a legbűnösebbek ne szabadulhassanak a büntetéstől –, amit fentebb a polgári egyéneknél, vagyis hogy mindazok megkapják megérdemelt büntetésüket, akik a forradalmi kormány szolgálatában vagy érdekében kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki. E büntetést kivétel nélkül ki kell szabni mindazokra a tábornokokra és tisztekre, akik korábban az osztrák hadseregben szolgáltak, és átálltak a lázadók oldalára.

A legnehezebb kérdés, hogy a törvények teljes szigorával, halálbüntetéssel kell-e sújtani minden vizsgálat alá kerülőt, vagy pedig halálbüntetés helyett másfajta büntetést kelljen-e elszenvedniük a kevésbé vétkeseknek. Erre vonatkozóan általánosságban ki lehetne mondani, hogy a legvétkesebbeknek a törvények szerint kell lakolniuk, a kevésbé vétkesek esetében pedig báró Haynau+ táborszernagyra kell bízni, hogy másfajta büntetést szabjon ki rájuk. Így történt ez a lombard-velencei királyságban is, ahol nyolcvanöt személyt jelöltek meg, mint legvétkesebbeket. Báró Haynau+ táborszernagy dolga lenne, hogy Magyarországon és Erdélyben megjelölje a legvétkesebbeket, a kevésbé vétkeseket sorban várfogságba küldje, a legvétkesebbek névsorát pedig a halálos ítéletek végrehajtása előtt felterjessze*, hogy meg lehessen ítélni, vajon minden egyes esetben érvényesíteni kell-e a törvények teljes szigorát vagy sem.

Ellenvetés nem hangzott el, csak dr. Bach+ miniszter jegyezte meg, hogy megfelelő hatalommal kell felruházni báró Haynau+ táborszernagyot, hogy a megérdemelt büntetést, ha szükséges, gyorsan végre tudja hajtani.

Báró Kulmer+ miniszter azt a hírt közölte, hogy báró Haynau+ Hrubyt+ (Görgey+ segédtisztjét)* máris agyonlövette.




Hátra Kezdőlap Előre