Önnek 1849. augusztus 18-i napiparancsában* kiadott elhatározása, hogy amnesztiát ad a felkelő hadsereg soraiban szolgáló minden tisztnek és a legénységnek, hacsak nem hadseregemből a lázadókhoz átlépett tisztekről van szó, az én szándékaimnak is megfelel.
Jóváhagyom azt is, hogy ez utóbbi tisztek ellen megindult a hadbírósági eljárás, melynek rajtuk kívül meg kell indulnia még:
1) az ideiglenes kormány és a Honvédelmi Bizottmány tagjai, az 1849. április 14-i országgyűlési határozat részesei és a forradalmi kormány kormánybiztosai ellen;
2) a felkelő hadsereg minden tábornoka ellen, még akkor is, ha nem voltak azelőtt hadseregem tisztjei;
3) a lázadó hadsereg tisztjei, polgári hivatalnokok és lelkipásztorok ellen, ha az 1849. április 14-i határozat után a forradalmi kormány szolgálatában vagy érdekében különösen kiemelkedő és veszélyes tevékenységet fejtettek ki.
Akaratom, hogy a halálbüntetést csak a legbűnösebb és legveszedelmesebb egyéneken hajtsák végre, és hogy ön a többiek esetében akként éljen az önre ruházott kegyelmezési joggal, hogy megfelelő szabadságvesztésbüntetéssel sújtsa őket.
Azokról a személyekről, akiken a halálbüntetést végrehajtották, esetről esetre tegyen jelentést nekem*.
Ez a rendelkezésem egyébként csak a múltban elkövetett cselekményekre vonatkozik, és nem érinti a Magyarország területére kiterjesztett hadiállapot értelmében haditörvényszék vagy rögtönítélő bíróság elé tartozó, jövőben elkövetendő bűncselekményeket.
Schönbrunn, 1849. augusztus 29.
Ferenc József