83

1849. október 20.
  Karl von Buol-Schauenstein+ szentpétervári osztrák nagykövet jelentése
Felix zu Schwarzenberg+ osztrák miniszterelnöknek*

Szentpétervár, 1849. október 20/8.

Hercegem, be kell számolnom egy kínos beszélgetésről, amelyet az imént folytattam Nesselrode+ gróf úrral. Magához hívatott, és azt mondta, hogy a cárt érzékenyen érintette Medem+ gróf úr új híradása a Magyarországon történt számos katonai kivégzésről, és hogy személyes érzéseiben érzi sértve magát, mert a szigornak ezeket a megnyilatkozásait éppen azokkal az egyénekkel szemben gyakorolták, akiknek érdekében a császárnak, felséges urunknak kegyelmére apellált. A kancellár hozzátette, hogy nagyon kínos számára ennek a megbízatásnak a teljesítése, és fél tőle, hogy ennek az incidensnek kellemetlen következményei lesznek a két kormány jövőbeni kapcsolatára.

Kötelességemnek éreztem, hogy azt feleljem, tudomásul veszem, milyen hatást gyakorolt ez a hír a cárra, mégsem voltam elkészülve arra a módra, ahogy ezt ő tudomásomra hozta, és abban a hitben ringatom magamat, hogy ez a rosszallás nem elég megalapozott, és hogy őfelsége kellőképp figyelembe véve a körülményeket hamarosan higgadtan fogja megítélni azt az intézkedés amelynek megtételét csakis a kérlelhetetlen szükségszerűség törvényei parancsolták nekünk.

Nesselrode+ gróf úr megismételte, hogy milyen valóságos fájdalmat okozott neki ez az eset, de különféle megjegyzésekkel kísérte ezt, és bizonyítva láttam belőlük, hogy ő is osztja a cár nézeteit. Meglepődött, hogy nem voltak nagyobb tekintettel annak az uralkodónak az óhajára, aki nekünk olyan kiemelkedő szolgálatot tett: nem értette, hogyan lehetett a velencei és a komáromi precedens* után ilyen szigort alkalmazni azokkal az egyénekkel szemben, akiknek mégis volt némi érdemük a harc megszüntetésében. Értésemre adta, hogy politikai hibát követtünk el, megsértve legjobb szövetségesünket, még ellenségesebbé téve egy nép szellemét, amelyet inkább engesztelni kellett volna.

Őszinteségét viszonozva nyíltan megmondtam neki, hogy ezt a szomorú nézeteltérést csakis egy olyan ember* helytelen lépéseinek tulajdonítom, akinek – bármit tett is – sohasem lehetett ellentmondani. Megjegyeztem neki, hogy semmiféle hasonlóságot nem látok Velence és Komárom kapitulációja – mert ehhez komoly érdekek fűződtek – és Görgey+ szomorú megadása közt, akit sarokba szorítottak, és akinek megadása szemünkben a törvényes uralkodó hatalom elleni tiltakozás volt. Végezetül azt mondtam neki, hogy ennek a szigorúságnak a politikai következményeit csak a jövő fogja megmutatni, és lezártam ezt a témát, amelyet aligha tarthattam alkalmasnak egy idegen kormány képviselőjével való megvitatásra.

Sajnálattal kell közölnöm főméltóságoddal, hogy a cár, úgy látszik, neheztel Medem+ grófra, mert nem lépett közbe a bűnösök érdekében.

Kérem, fogadja, hercegem, legmélyebb tiszteletem kifejezését

Buol




Hátra Kezdőlap Előre