KEMÉNY JÁNOS II. RÁKÓCZI GYÖRGYHÖZ
ÉS ERDÉLY RENDEIHEZ

1. Tudom, hogy az miképpen az mi kegyelmes urunk megtanulta gyermekségétől fogva; hogy az földnek legnehezebb terhe az hálaadatlanság légyen, és azt tudván, sem Isten, sem emberek ítélete szerint magára olyan nevet nem vészen: én is őnagyságának és üdvözült atyjának, anyjának eleitől fogván minémű terhes és igazságos szolgálattal lettem légyen, tudója az Isten, nem egy országbéli emberek s magok is őnagyságok; melyet ím ezzel is pecsétlettem meg: hogy ha tetszett az jó Istennek, őnagyságának közülünk való kimenetele által légyen méltóságos székiben való menetele, abban nem utolsó eszköz voltam; és hogy őnagyságának utána ne lázadjon az egész had, azok miatt az ellenség őnagyságát is üldözvén, vélek együtt ne kövesse boldogtalan sors: készebb voltam az hadak között maradni, az ellenséget magamra vonni, és az nyomorúságos romlásra vélek együtt magamat adni, noha emberi ítélet szerint, sőt őnagysága maga akaratja szerint is magamat én salválhattam volna.

Miben légyen pedig állapotom, arról nem szükség írnom, emberem szemmel látott relatiókat tehet, mind pedig minémű kételen, erőm és minden értékem felett való sancot kévánjanak rajtam, többire majd úgy tartván, mintha őnagyságát magát kaphatták volna kezekben, sőt őnagysága ellen való ranchorokat énrajtam akarják kitölteni.

Őnagysága annakokáért és az nemes ország mind őnagyságához való hűségemért, s mind hazámhoz és annak vélem egy hajóban evezett tagjaihoz való szeretetemért, hogy minél hamarébb, ez nyomorúságos rabságból szabadítani méltóztassanak, nagy alázatossággal kérem.

Noha pedig nemcsak magam szabadulásomat kévánom és urgeálom, hanem vélem lévő több böcsületes rendekét is, ha lehetne; él az Isten, nemcsak vélem együtt kévánnám megszabadulásokat, sőt örömest hátrébb maradnék is az nyomorúságnak szenvedésében, de mivel vadnak oly consideratióra való okok³ az én hitvány személyemnek állapatjában, akár ittlétemben, akár portára való vitetésben, hogy annak alkalmatosságával az én kegyelmes uramnak és hazámnak fogyhatatlan félelmet, költséget és nyughatatlanságot kezdenek keresni, ha az én innen való kiszabadulásom halad, az mint erről is szóval bővebben érthetnek őnagyságok és őkegyelmek.

Én ez állapotban is megtetéztem uramhoz és hazámhoz való hűségemet ahhoz illendő magam alkalmaztatásával, de bizony periculum est in mora⁴, ha őnagyságok és őkegyelmek halasztják, melynek sem én, sem vélem lévők lészünk okai Isten és világ előtt. Én utánam pedig itt nagyobb respectus vagyon Kornis Ferenc uramra, kinek is sanca noha még nem specificáltatott, de hihető dolog, hogy értéke felett lészen; és ha Isten engemet az őnagyságok és őkegyelmek segítsége által megszabadítana is, de ha köztök marad, félő, az őkegyelme személyének is ne kezdjenek ártani; szükség annakokáért hasonló provisióval lenni őnagyságoknak s őkegyelmeknek őkegyelme felől is.

2. Az mi sanc által való megszabadulásunknak módja felől is mi úgy elmélkedünk, hogy noha tudjuk jól az mi kegyelmes urunknak azonkívül is, de kiváltképpen az lengyelekkel lött végezése szerint⁵ is számtalan expensájának lételét; mindazáltal mivel ott őnagyságának zálogja vagyon, keresztényekkel is vagyon dolga, onnét őnagyságára és hazánkra jövő ellenségeitől is nem félhető, itt pedig ellenkezőképpen vagyon az dolog és igen közelvaló az veszedelem, szükségesképpen kévántatik, hogy legelsőbben is az Chámot és körülötte lévőket mind adománnyal megengesztelje, s mind pedig az mi kiváltásunk által az kezek között lévő alkalmatosságot vegyék ki; mert itt egyáltaljában midőn én az én erőm és értékem szerint való sancot emlegetem, az az felelet reá, hogy az ország és az fejedelem váltsanak ki.

3. Én úgy, valamint Kornis uram is, nem vonszuk ki abból magunkat, hogy kevés értékünket ki ne adnók megszabadulásunkért, de az arra nem is elégséges, egyébiránt is pedig hamar abból meg nem szerezhetni, hanem őnagyságoknak vagyon abban módjok, convocálván őnagyságok az nemes országot is, eliberáljanak bennünket, mivel elég hely lészen még mind őnagysága és az haza dolgainak jobb karban való állításában, mind több atyánkfiainak szabadításokban az mi kicsiny értékünknek is afféle ususra convertálásában⁶. Úgy vagyon, az kik közönséges tatárok kezénél vadnak, azok közül sokak csak könnyű sanc által fognak megszabadulni, de azoknak is szegényeknek nagy akadályt csináltanak, megtiltván, hogy valamíg az mi sancunk végben nem mégyen, addig sancok felől bár megalkuván is, de addég senki meg ne szabadulhasson, melyért is őnagyságoknak és őkegyelmeknek szükséges szorgalmatoskodni.

4. Az mi pedig illeti ezeknek megengesztelődéseket, annak ilyen módját látjuk: hogy innen az Chámnak az ő állapatjuk szerint nem közrendből álló követe mégyen őnagyságához, azt véle lévőkkel együtt igen jól kell látni, meg kell ajándékozni; nékem az vezér azt intimálta, hogy valami kétezer tallér felé kell nékiek adni. Ide pedig az Chámnak, vezérnek, Hasznadár pasának szükségesképpen tisztességes ajándékokat kell küldeni, az követeknél is pedig kell lenni extraordinarie annyira való ajándékoknak és pénznek, hogy az kiknek illik, adhassanak öt vagy hat személynek. Az Chám ajándékát pedig úgy kell érteni, hogy mostan ha csak három- avagy négyezer tallér ára lészen is, abban meg nem állapodik az dolog, hanem valami bizonyos summa pénz adás felől külön fog lenni az tracta, ki nélkül nem is hiszem, hogy az dolog végben menjen.

5. Az bizonyos dolog, hogy az Chámnak az portáról való parancsolatja az volt, hogy mind az két Oláhországban vajdákat változtasson; Erdélyre is reá menjen, hasonlót cselekedjék, ha az mi nyomorúságos kezekben akadásunk torkokat bé nem töltötte volna. Mint fognak maradhatni az oláh vajdák, még az is bizonytalan. Az erdélyi állapat felől pedig úgy veszem eszemben, hogy még az portáról is várnak; azonban Neszter-Fejérvár tájékjáról ezek nem igen sietnek, kívánván követeknek is Erdélyből való érkezésit és minden ott való állapatokról informáltatásokat; nem lehetetlen dolog az is, hogy az portára ne kezdjék az főrendek béküldését kívánni.

6. Tudván sokfelé való költését őnagyságának, nem hogy maga szükségére, de csak nékem mostani állapatomra is az havasalföldi vajdát és boérokat kölcsönzés felől ha őnagysága meg fogja találni, nem fog haszontalan lenni.

7. Ez állapatban, nékem úgy látszik, őnagyságának mindjárt convocáltatni kell országát, és azmint ide, úgy az portára is követeket kell küldeni, ott is az állapatokat complacálni.

8. Mivelhogy sokak máris sancok felől eddig is véget értenek, naponkint végeznek is, egyszer-másszor tudósítsák, kinél légyenek, házok népét, s mennyi légyen sancok; arra annakokáért egy bizonyos embert kell rendelni, aki percipiálja, és Jászvásárt ugyan egy embert kellene arra fogadni, ki bé tudná az rabok sancát iktatni.

Az egyéb dolgokról és ittvaló állapotokról szóval őnagyságokat és őkegyelmeket informálhatja emberem. Isten vezérelje őnagyságokat minden jóra. Datum 6. augusti, in Castris Tartaricis in finibus Moldaviae positis, anno 1657.⁷

Kemény János

 

(P. S.) Az ittvaló mostani szomorú és szoros állapat külön való írást nem szenvedvén, őnagyságát alázatosan követem. Az Isten meg ne szabadítson, ha uram s hazám ártalmára való dologban igyekezem; de ha énvélem kereskedést kezdenek indítani, esztendőnkint nem egyszer őnagyságát és az országot sancoltatni, s azonban az sanyarúságot vélem is meguntatni, Isten és világ előtt oka nem lészek. Annakokáért alattomban, ezek nem tudván, kévánok assecuratoriát őnagyságától és az országtól kiváltatásom felől, az mint megalkhatom vélek mentől hamarébb; halált kévánnék Istentől, de nem praescribálhatok őfelségének. Kérem Istenért őnagyságokat s őkegyelmeket, vegyék hamar elő jó consideratióban, de igen titkosan, és igyekezzenek eliberálni mentől hamarébb Kornis urammal bennünket, ne légyünk akadályi az több keresztény atyánkfiai szabadulásukban is.

Praetextualis levél írás felől szóval izentem.