Oh hozzádjárulhatatlan dicsőségben lakozó Mennyei Felség, örökkévaló és mindenható Istenség, kinek teremtési és azoknak igazgatási csudálatosak, bölcsessége s tanácsi meggondolhatatlanok, titkos végére mehetetlenek; ki természeti tulajdonságod szerint igen igaz, de egyszersmind irgalmas Isten vagy; ki noha késedelmes, de rettenetes vagy a’ büntetésben, kegyes penig és irgalmas a’ megengedésben:
Ímé mi, bűneinknek terhe alól a’ nyomorúságoknak és gyalázatoknak fertőjében nemcsak esett s elmerült, sőt öröktül abban felkelhetetlenül fetrengő szegény teremtett állati Felségednek kiáltunk Tehozzád, szíveinknek nagy szomorúságával és orcánknak pirulásával emlékezvén a’ Te mivélünk örök rendelésed szerént születésünk idejétől fogva közlött lelki és testi bőséges áldásidról: vallást tévén penig a’ mi azokért való nagy háládatlanságinkról és szent parancsolatid ellen való mindenféle utálatos bűneinkben bémerültségünkről, melyekkel Tégedet, édes Atyánkat és Istenünket, jaj, mely sokképpen megbántottunk, az haragra és bosszúállásra mindenképpen ingerlettünk, mindaddig, míglen a’ mi bűneinknek poharát kifolyásáig töltvén, azokból való megtérésinknek és poenitentiatartásunknak penig csak árnyékozó jelét is nem mutatván, a’ Te dicsőséged nem szenvedheti, hogy szent szemeid azokat tovább büntetés nélkül ereszthetnék.
Ezek miatt Uram, a’ Te rettenetes búsulásodban megvonszod kegyelmedet mitőlünk, szabad indulatunkra bocsátottál, hogy magunk keressük magunknak veszedelmünkre való utainkat; azonban penig megfosztál erőnktől s minden emberi segedelmektől, kikben felfuvalkodván bizakodunk vala; sőt minden alkalmatosságokat ellenünk támasztál, mindaddig, míglen a’ Te titkos tanácsidban elrendelt büntetésre juttatván, világ csudájával, sokaknak csúfjával, ellenségeinknek örömökkel, egyéb nemzeteknek peniglen példájával ez utálatos pogány nemzeteknek kezekben szörnyű rabságra juttatál és adál.
Jaj, jaj, jaj minékünk mert vétkeztünk, mert háládatlanul és istentelenül cselekedtünk, Uram, a’ Te szemeid előtt. Igaz vagy, Uram, Te, igazságosok a’ Te ítéletid, azt kívánta a’ Te igaz bíróságod. Tiéd légyen Uram, a dicsőség és tisztesség, miénk az orcapirulás és igen méltán érdemlett büntetés alatt való szenyvedés.
Dicsőség adassék Uram Tenéked ezért is, hogy a’ Te rettenetes búsulásod között is megemlékezvén irgalmasságodról megmértékletted a’ büntetést, mert mi ennél sokkal is nagyobbakat, sőt a’ gyalázatos és véghetetlen kárhozatot érdemeljük vala, ha a’ mi bűneink szerént cselekszel vala vélünk.
Úgy vagyon, felséges és igaz Isten, mi vagyunk, akik vétkeztünk; de vallyon Judással együtt kétségben essünk-é? Vallyon Cainnal bujdossunk-é a’ Te szemeid előtt? Nem cselekesszük Uram semmiképpen; mert vagy jók, vagy gonoszok, de ugyan a’ Te kezeid munkáinak sárai vagyunk. Ha meg akarsz ölni, az halálban is Tebenned bízunk; ha azt mondod, nem kellünk, mégis a’ Te szent akaratod alá bocsátkozunk, mert tudjuk azt, hogy még a’ Te szent szolgáidnak is nem adtál volt változhatatlan erősséget, sőt még az angyalokban is találtál bűnt és még a’ csillagok is nem tiszták a’ Te szemeid előtt, mennyivel inkább az halandó ember, ki olyan, mint a’ féreg. Nem olyan vagy Te, oh mi Istenünk, mint az ember: nem haragszol örökké és nem pörlődöl vég nélkül mivélünk, kinek mi semmiképpen meg nem felelhetünk. Ha szinte igazak volnánk is, de ha mondanók, a’ mi szívünknek vallása kárhoztatna; ha tökéletességinket állatnók, úgy is a’ magunk szíveink bűnössé tennének.
De mivel a’ Te biztató szavaid ezek: Híj segítségül engemet a’ te megszorulásodnak idején, én meghallgatlak tégedet, te pedig dicsőítesz engemet: Tenéked annakokáért magunk megalázásával, töredelmes szívvel-lélekkel esedezünk, hogy amiképpen igaz ítéletedet elkezdetted rajtunk a’ megbüntetésben, úgy a’ Te irgalmasságodnak is fényes napját virraszd fel mirajtunk a’ megszabadétásban.
Te vagy Uram, ki minden igazságodból a’ bűnösök ellen harmad és negyedíziglen fenyegetőzöl: ellenben irgalmasságodat ezer íziglen ígéred a’ Tebenned bízóknak, és kinek irgalmassági mindenben munkáidat feljül haladják.
Te vagy, ki azt mondottad: élek én Isten, és nem akarom, a’ bűnösöknek veszedelmeket, hanem hogy megtérjenek és éljenek; sőt azt fogadtad, hogy valamely órában megtérend és felkiált Tehozzád a’ bűnös ember, meghallgatod és az ő bűneiről soha meg nem emlékezel.
És Te vagy, ki a’ Te szent Fiadat nem bocsátottad az igazakért, hanem az eltévelyedett juhokért. Uram, az égig vagyon a’ Te irgalmasságod, és a’ Te igazmondásod a’ felhőket éri.
Ugyanis Uram, a’ mi bűneink a’ Te irgalmasságodnak és ígéretednek igaz voltát meghibáséthatják-é? vallyon, s a’ Te természetednek tulajdonságát, az irgalmasságot megváltoztathatják-é? vallyon, s Szent Fiadnak kínszenvedésének érdemét semmissé tehetik-é? lehetetlenek mindezek. Azért lehetetlen ez is, hogy meg ne kegyelmeznél minékünk, Tehozzád folyamodott szegény bűnös teremtett állatidnak. Könyörülj, könyörülj annakokáért mirajtunk, és a’ mi bűneinket szent Fiadnak drágalátos vérének erejével és érdemével elmosogatván, elégeld meg azokért való büntetéseket is.
Tenéked Uram, sokezer módjaid vadnak a’ Te akaratodnak végbenvitelére; sőt mind hatalmas erődben áll, csak a’ Te szent akaratodban. Te bírsz minden nemzeteknek, nemzetségeknek szívekkel.
Ha kedves, Uram, annakokáért a’ Te szemeid előtt, és ha idvességes a’ mi lelkeinknek, ne késsél elhozni a’ mi megszabadulásunknak vigasztaló napját, megbocsátván bűneinket, elégeld meg azokért való kemény büntetésinket: törd el a’ vesszőket, melyekkel megsújtottál: fordítsd már a’ Te ítéletedet azokra a’ pogány nemzetekre, kik a’ Te isméreted kívül vadnak: kik nem a’ Te bosszúdat, hanem az ő istentelen indulatjoknak végét nézik a’ Te népeidnek sanyargatásokban.
Mutasd meg, Uram, irgalmasságodat a’ Tebenned bízókhoz, hatalmasságodat penig azoknak ellenkezőihez; hogy azt látván minden népek, nemzetek Tehozzád megtérjenek és Tenéked tulajdonítsanak minden dicsőséget. Minket is penig fordéts és vigy vissza édes hazánkban, nemzetünk köziben. Engedd boldog állapatban találnunk minden kedvesinket, hogy kegyelmet nyervén szegény bűnös fejünknek és lelkünknek a’ Te gyülekezetedben mindazokkal, kik a’ mi megszabadulásunkat óhajtják, Tenéked örvendező hálákat adhassunk: szabad kézzel, lábbal, csendes elmével, szívvel s lélekkel életünket szent akaratod szerént rendelhessük, és amaz jövendő életet is követhessük, holott a’ szent angyalokkal és minden idvezültekkel Tégedet vég nélkül magasztalhassunk és dicsérhessünk. Míglen penig elhozod a’ Te titkos ítéletedben elrejtett mi megszabadulásunknak kévánt idejét, örvendeztesd meg szíveinket jó híreknek hallásival: készíts el penig bennünket, adj erősséget és szent lelket arra is, hogy minden mireánk most elrendelt látogatásodat békességes tűréssel és hálaadással vehessük és szenvedhessük, kegyelmed felől való csalhatatlan reménség alatt.
Ajánlván szent kezeidben szegény bűnös lelkeinket, testeinket, nyomorult sorsunkat, édes hazánkat, nemzetünket, abban letelepéttetett anyaszentegyházadat, minden kedvesinket és javainkat, most és életünknek minden napjaiban a’ Te szent lelked és szent angyalid legyenek mivélünk, hogy az ördög és az ellenség azokon s rajtunk hatalmat ne vehessen. Amen.
Nagyobb részre Szent Dávid és Jób szavai közül kiszedegetett és fellyül megírt raboknak állapatjokra alkalmaztatott azoknak rab atyjokfia KEMÉNY JÁNOS által.