KEMÉNY JÁNOS MANIFESZTUMA
AZ ERDÉLYI RENDEKHEZ

[Aranyosmeggyes], 1660. november 20.1

Nemes Erdély országának három nemzetiből álló becsületes rendei.

Noha az Úristen hazánkra és nemzetünkre bocsátott közönséges csapási mellett énrajtam különvaló mértékkel is megtetézte atyai látogatásait, mert ifiúságom ideitől fogva sok nyomorúságok között, már vénséget is elért idős koromban rabi sanyarúság által is megerőtelenített, értékem felett való sanc által külső javaimtól megüresített; azonban szabadulásomtól fogva az fennforgott sokféle alkalmatlanságok is hazámból kirekesztettek vala: mindazáltal szünetlenül emlékezetemben forogván nevelt hazámhoz való kötelességem, azonban az mostani méltóságos fejedelem őnagysága néhány rendbéli írási is serkentgetvén (melyben vádolta cselekedeteket azoknak, kik hazájoknak ily szükséges állapotiban csak zsírját venni, annak pedig terhit viselni nem akarván, távulyrul néznék, némely írásiban pedig ugyan nevezet szerént őnagysága engemet is illetett; az hazájokon kívül lévőknek pedig bémeneteleket néha javallotta, néha ellenzette); én is azért ily megromlott állapotomban is egynéhány ízben offerálván hazám szolgálatjára való kész indulatomat, írogattam mind az haza előljáróinak, mind pedig az nemes országnak, és küldöttem szolgáimat is azon végre, de nagy gyalázatos szomorúságomra az ország statusi eleiben leveleim annak rendje s módja szerént nem bocsáttattak, oblatióim is csak megvettettek, szolgáim pedig nem különben fogdostattak, kergettettek, mintha hazámnak ellensége vagy megsententiáztatott árulója löttem volna, és így ezenkívül sokféle módon hazám szolgálatjától nemcsak elrekesztettem, de csak arra való kész indulatomnak tudása is elnyomattatott. Azonközben több becsületes atyafiakkal én is csaknem egész famíliástól és hozzám tartozókkal együtt nem kicsiny böcstelenségekkel, károkkal és injuriákkal illettettem, effélékkel jutalmaztatott jóra való indulatom. Nem lehetvén azért tovább hivalkodva és távolról néznem szegény hazánknak ily utolsó veszedelméhez közelítő állapatját, nem is hagyván nyugodnom annak szolgálatjára való szíves kívánságom, midőn mind ennyi sokféle nyomorúságos romlási után is megmaradására való securitasa felől semmi valóságos vigasztalást nem érthetnék, sőt inkább jövendő nagy veszedelemnek rettegése miatt csak nagy szomorú óhajtás hallatnék hazánkban; énvélem s többekkel is pedig csak nem is közöltetnének sem oly állapotjának reménségei, kin örvendezhetnénk, sem pedig hazánk nyavalyájának megorvoslásának mediumi felől való elmélkedések, az sancoltatásoktól pedig üresen nem hagyván bennünket is. Vélekedésem olyan vagyon, netalán mindezek történhetnek noha nem messze, mindazáltal hazánk határin kívül lételünknek is okából. Hogy azért sem magunk lelkünk esméretitől, sem egyebektől is ez iránt is ne vádoltathassunk, hazánk mostoháinak is neveztessünk, eltökéllett igyekezetem az, hogy közelebb és kegyelmetek közé az haza szolgálatjára magamat több böcsületes hazafiaival együtt bépraesentálni ne halasztanám Istennek ő szent felségének szent segedelméből. És ha kiktől s mivel, (az mint hallatik) vagy az hatalmas nemzetek, vagy ország, annak méltóságos fejedelme, akár pedig más privatus atyafiak ellen vádoltatom, azbéli ártatlanságát igyemnek Isten előtt kegyelmetek eleiben terjesztvén, jó ítéletetek alá engedelmesen bocsátom, dolgaimban lévő igazságos ítéletnek reménsége alatt; mivel történhető dolog, hogy némely idegen természettel bíró emberek, kiváltképpen az olyaténok, kik ennek előtte is, magok tudják micsoda indulatból, nemhogy az haza szolgálatjában másokat is adhibeálni kívántak volna, de sőt inkább annak elrekesztésinek módjaiban fáradoztanak, most is az jó ügyekezetet gonosz végre fognák magyarázni. Az mint azért részesek vagyunk egyéb contributióiban, az hazának nehézséginek szenvedésiben, mint más hazafiai, kiből kivonni magunkat nem is akarjuk: úgy méltán kívánhatjuk is, hogy érthessük hazánk dolgainak mi karban forgását is. Akarván annakokáért kegyelmeteket hazámban menni igyekező szándékomnak oka, vége és módja felől tudósítanom: oka azért nem egyéb, hanem hazámhoz való szeretetem és kötelességem. Vége az, hogy ha kedveltetik, kegyelmeteknek szolgáljak. Módjában is kegyelmetek meg ne ütközzék, hogy ha magam securitasáért kívánságom kívül felesebbmagammal kelletik járnom, mintsem magam értékem, állapotom mutatnák, avagy más békességes időben kívántatnék, tudva lévén kegyelmeteknél idegen nemzettel való ijesztetésem és fenyegettetésem. Hazámban is pedig történhetnének olyak, kik gonosz indulatjokat és igyekezeteket szíveken lappangtatván, veszedelmemre való cselekedetekkel kezdenék kifokasztani, melyről mint gyarló ember nem méltatlanul gondolkodhatom. Assecurálok mindazáltal mindeneket felőle, hogy semmi rendbéli emberek ellen hazámban hostiliter menni nem igyekezem, azokon kívül, ha kik magokat fegyverrel opponálják, avagy nékünk ártásunkra igyekeznek, mely casusban mind Isten, mind emberek törvénye az igaz defensát megengedik. Nem is megháborítására az hazának, sőt inkább jól meg sem aludt belső tüzének oltására, és mindeneknek kegyelmetekkel együtt szép egyességben hozására célozok, az egyesség lévén főbb eszköze az megmaradásnak: melyre mint isteni munkára várhatunk is áldást annak szerzőjétől, ha az egyenetlenséget, mint ördög plántáját, kigyomláljuk magunk közül. Annakokáért kérek és intek szeretettel minden rendeket, az dolgot így értvén és ez írásomat minden feléje terjesztvén, az hazának mostan fönn lévő nehézségei és egyéb egyenetlenségi felől, hogy mi is, igaz atyjokfiai, kegyelmetekkel consultálkodhassunk, és minden szükséges dolgokat eleikben terjeszthessük, valaholott kegyelmetek lételemet hallani fogja, el ne mulassza mindjárást oda confluálni, az nemesség és minden hadban szolgáló rendek személyek szerint, szász városokról és székekről bőséges számú ablegatusok által, hogy kegyelmetekkel egyező értelemből communicálván minden felső méltóságbéli, közép és alsó rendeivel s elöljáróival az nemes országnak, az kiket tudniillik efféle dolgok illetnek, egyező tetszésből tractálhassunk hazánk megmaradására való minden egyéb szükséges dolgokról, szabados vokssal és magok szíveknek bátorságos kinyitásával.

Ellenben Isten s az világ előtt tudományt tészek arról, ha kik ez közjóra indíttatott dolgokban, ha csak kivonszák is magokat, avagy annál inkább opponálják, Istennek ha mi ítéleti az olyanokra fog következni, nem mások, hanem magok lésznek okai. Ezek után az Úristen kegyelmeteket éltesse és juttassa boldogabb napokra. Datum 20. Novembris 1660.

Kegyelmetek atyjokfia és szolgájok

Kemény János




Hátra Kezdőlap Előre