Novemberest. A város szélén járok. |
A Körös fázik. Egy kutya ugat. |
Az íves, bordás, nagy vasúti hídra |
fakó bánatot ejt a napnyugat. |
|
Kabátom szélén kóróvert barázdák. |
Nagy füstöt okád az utolsó ház. |
Kezem remegve a szívemre hajtom: |
valaki messze-messze zongoráz. |
|
Az ősz ködén át felémzongorázza |
az augusztust, a szeptembert: Meát… |
Az esti gyors süvítve jő keletről |
s robog nyugatra a vashídon át… |
|
|