Van már patyolat függönyöm |
és haragosvörös lámpaernyőm. |
Cserépkályhám, mályvaszinű, |
amelyben ég a szén bizsergőn. |
|
Van szekrényem is, ó, de jó. |
Van benne foltos, tiszta holmi. |
szédülten elkezd tántorogni. |
|
Fodrok helyett nagy, szomjas vágy, |
piros álmok a mély sarokban, |
reád gondoltam… Rád gondoltam. |
|
Van egy hajtűm, te hagytad itt, |
mindig rámnéz és ó, az is vár… |
Van mindenem, van mindenem, |
csak könnyem nincs már! Könnyem nincs már! |
|
|