Vágyaim ma nagy, karcsú jegenyék, |
valami keshedt, görbe árokparton, |
amire méla álmot vet az alkony. |
|
Vágyaim ma szép esti szigetek, |
valahol lent, a szőke jónvidéken, |
|
Vágyaim ma a tiszta mosolyok, |
fáradt virágok álmos illatsúlya, |
mely nyújtózkodva kiliheg az útra. |
|
A vágyaim ma lábad alá kúsznak, |
hogy elvigyenek: hol a szók fehérek |
s halottan szépek. Hova én el nem érek… |
|
|