Az Aranyhalban együtt ülnek hárman: |
két kivágott ruhás lány s egy poéta. |
Az éji festék színe máladoz már |
és a poéta oly bolond portéka. |
|
Az Aranyhalban híg sörök dús habja, |
s a merész napnak reggeli sugára. |
Nagy földi búk és égi szárnyalások |
a poétáról szállnak a két lányra. |
|
Hol van az éjjel? Hol van a sötétség? |
E bolond, balog kocsisa a napnak, |
amely ostorral kéri, hogy megértsék… |
|
Az éjjel játszó nappal mulatoznak |
három cigányok. Egymásra nevetnek; |
s egyik se tudja: mit? de ők szeretnek! |
|
|