Tarka hervadás leng a parkon, |
egy kései rózsaszál dermed. |
És messzi vagy te! A kavicsos utak |
most érzik az eltünt szerelmet. |
|
Amerre jártunk, a lépteink keresik |
a szellők a süket bozótban. |
A kicsike kőpad a rőt avaron |
most álmodik. És minden oly szótlan. |
|
|