Szent távolokból idefáj két tikkadt ajkad – |
október renyheködü estje van. |
Ezer határból szőtt fátyol van rajtad |
s én aggnak, vaknak érezem magam… |
Szent távolokból idefáj két tikkadt ajkad. |
|
Október renyheködü estje van. |
A szürke párán át hozzámfehérlik |
két váró térded forrón, boldogan; |
karjaid szikrát vetnek föl az égig… |
Október renyheködü estje van. |
|
A szürke párán át hozzámfehérlik |
lángzó tíz ujjad, gyászba fulladt melled, |
mely csókjaimtól dússá sohse érik |
és ott hal el halovány szíved mellett… |
Lángzó tíz ujjad, gyászba fulladt melled. |
|
Ezer határra fénylő oszlopa bánatomnak, |
melyre ma szíveim rózsái felosonnak: |
lángzó tíz ujjad, gyászba fulladt melled |
s két váró térded forrón, boldogan… |
Október renyheködü estje van! |
|
|