Hideg e mái éccaka szerelmes verset írnom. |
A hold se süt, csak néha-néha kong a toronyóra. |
Pedig csak én, csak én tudom: be jó is lenne sírnom |
s kilépnem szívem ajtaján egy kurta fordulóra. |
|
Fogadna gyenge fáklyafény s halványkékszín ködoszlop, |
a fáklyafény egy lány haja s a ködoszlop a teste. |
A ködben megfürödnék én s amire széjjelfoszlott, |
kialudt fáklya lennék én egy lány ölébe esve. |
|
De oly hideg e mái éj. Kutyák futnak veszettül. |
Jaj, ilyen éjben nincsen út, nincs út, mely vinne jóra. |
A hold se süt, a szív se nyílhat ki már enkezemtül. – |
Csak kong, csak kong és kongva kong, csak kong a toronyóra. |
|
|