a szélben, amely elereszt, |
|
fordítsák majd le héberül |
|
Gerezdek alján rossz sövény: |
gubbaszkodón – ez voltam én -. |
|
És égtem, égtem reszketőn, |
|
így sóhajtozott: jaj, jaj, jaj!… |
|
Sötét falak közt elveszőn |
küldtem a múltba könnyezőn |
|
Egyszer Hebronba jártam én, |
|
Egy rózsa volt, mely megfogott – |
|
Már nem libegek csók között, |
elszürkülve a szók között, |
|
lógok, mint fáradt trombita |
|
Csak fajtám véres tudata: |
|
|