A hosszú csók, az gyilkolás, |
vájkálás agyban és belekben. |
A perc: a herceg, aki szép, |
az óra: hulla a melegben. |
|
Ó, mért nem tudják ezt a nők! |
És mért kívánnak lehetetlent? |
Mért átkozódnak kínban ők |
a férfi után, aki elment. |
|
A perc: a függönyszétnyílás – |
minek benézni mélyre… jobban?… |
Oda, hol szennyes párolog |
az áporodott, rőt sarokban. |
|
amit a vérsetét beárnyalt? |
A lélek mért süllyedjen el, |
ha testünk már magasra szárnyalt?… |
|
…Ha selymet fogtál, hát örülj. |
simítsd meg – siess – és ereszd el! |
a perc megszül és megkeresztel. |
|
A selyem is csak rongy leszen, |
ha összegyűröd, fénye elvész… |
Ha mész a nőhöz: szolga légy! |
De büszke úr, ha tőle elmész! |
|
|