Itt, hol grófok s hercegeknek büszke palotái állnak |
előkelő néma sorban s mindég csukva a kapuk: |
egy földszintes kis szobában szűk falak közt itten élek |
s este felé árva fejjel kinézek az ablakon. |
Átellenben penzió van: sok kis lámpa, pirosernyős |
hunyorgat a félhomályban titokzatos-melegen, |
két fehér kar halcsontok közt ívelődik bíbelően, |
gyönge fodrok ágyra hullnak és az ablak nyitva van… |
Nézem, nézem s elgondolom: illendő-e, vagy illetlen?… |
Ó… de most a válla villog… Hercegnőm, jóéccakát! |
S már a másik házba lágyan álmodozva zongorázzák |
habselyembe mártott ujjak egy nocturno bájait. |
És a csöndes Sándor ucca (könnyes vándor-ucca nékem) |
vissza-visszasóhajt egyet, vagy én sóhajtottam tán?… |
Odalent a kapu előtt üldögél a házmesterné – |
messzire néz: katonának vitték tegnap az urát. |
Fölöttem a bádogeresz hasadékán vajj` mi lenghet |
boldogtalan esti szélben?… Papírsárkány. Ott maradt. |
Mit álmodhat most a gyermek, aki nappal vele játszott? |
Jóllakott-e máma este? S lesz-e majdan katona?… |
Túlnan a másik szobában zúg-morog a háziasszony, |
csikorog a lába nyoma, dúl-fúl, mint egy porkoláb. |
– Sok villany fogy kis szobámban! – váltig csak ezt kiáltozza: |
döng a kapu, hogy becsukják. Már megint tíz óra van… |
A Horánszky ucca sarkán épp most fordult be a patruj; |
rossz csillaguk kiket kerget karjába ez éccakán?… |
… Csukjuk bé az ablakot és olvassunk a bibliából, |
mint zivatar, özönvíz, vagy földindulás idején… |
|
|