Négy szálas oroszt kísért egy baka, |
A magyar nap lehinté fényesen |
sok áldott, forró sugarát. |
|
Az arca mindnek barna, mint a bronz |
s oly békésen csevegtek ők, |
mint gyermekek, kiket az utca vonz, |
vagy mint a csendes magvetők. |
|
Egy kirakatban játékok között |
pléhkatona volt, nagy sereg: |
magyar s orosz egymással szemben áll |
s puskák ravaszán a kezek. |
|
És ottan álltak csöndben, szótlanul |
és nézték a pléh-háborút. |
És ahogy álltak, magyar és orosz: |
|
És összefogta őket szeretőn, |
mint anya, aki csókkal ostoroz… |
És mosolyogva tovamentek ők, |
a magyar meg a négy orosz… |
|
|