A tornác fehér a hő napsütéstől, |
vasárnap dél van, szeplőtlen az ég. |
Az eltikkadt sűrű sövénykerítés |
fölött befénylik a kertes vidék. |
|
Kétsort mosolygó, édes oleander, |
egy kis cica farát riszálja meg. |
Az üvegfényű fáradt levegőben |
a miséről a harang átremeg. |
|
Egy kis tócsába kis liba lubickol, |
egy buja bazsarózsán lepke száll, |
a szemétdombon üvegcserepek közt |
egy hős kakas egy tyúknak kurizál. |
|
A kis padon egy aggastyán pipázik, |
nedves szemével néz a kerten át |
a temető fái felé. – S szagolja |
a túrósrétes kövér illatát… |
|
|