Ott láthatod a kávéházban, |
mint rendes vendég odajár. |
Egy ujság reszkető kezében, |
|
Csak ül helyén s öreg szemével |
Elaggott háta puklás, görbe. |
|
Ha esznek a szomszéd asztalnál, |
csámcsogni kezd és izgatott. |
S zavarba jő, ha rája néznek – |
|
Fillérekből él még ma is csak, |
az inge piszkos és gyürött. |
A körme hosszú s nagyon piszkos – |
|
Ha fiatal színészek jönnek, |
Ó, ő is volt rég hősszerelmes |
|
Sőt: még szerelmes is volt egykor, |
De mint a hangja s mint az élet: |
|
mély basszús-hangon reszketeg. |
S ha gikszer csuklik ki a torkán, |
|
Ilyenkor könny jő két szemébe |
Elferdül öreg csupasz ajka, |
|
Az ember szinte arra vár, hogy |
a sarokból kilép egy asszony, |
hozzája lép, megsimogatja |
|
És hazaviszi nagy vigyázva, |
megeteti nagy szeretettel. |
Levetkőzteti, ágyba rakja |
|
|