Jó anya cukorral, mákkal, mazsolával, |
a foszló kalácsot tölti a javával. |
Alul is, felül is zsírral jól megkeni, – |
így lesz aromákkal, jó ízekkel teli. |
|
Én is a versemet – olvasóm, gyermekem – |
az élet ízével, zsírjával megkenem. |
Megsütöm a lánggal-felhevített rácson, |
az isten keze van ezen a kalácson. |
|
Vedd, ím, vértfrissítő erő-eledelnek! |
Míg jobbat kapsz, hosszú idők beletelnek. |
Tele van éltető fájdalommal, kínnal; |
mindenféle földi s égi vitaminnal… |
|
Tele a gyümölcsök hólyagzó levével, |
melyet a nap érlelt vörhenyes hevével; |
tele a búzának aranyos porával, |
mit az ég szentelt meg zápor-ostorával… |
|
Tele bús ízével az alázkodásnak, |
melyet az emberi szív úgy restel másnap; |
tele csúf szavakkal, mérgezett igékkel, |
amiknek lángjában az önérzet ég el… |
|
Tele van elapadt mellek sikolyával; |
sorvadó csecsemők hangtalan jajával; |
sosem-ringott bölcsők szívölő neszével; |
vérbefulladt csókok százával, ezrével… |
|
Tele van éktelen, vad acél-zörejjel; |
vágott koponyákbul villogó röhejjel; |
sisteregve pergő gépszíj-csattanással; |
ártatlan lelkeknek adott rossz tanáccsal. |
|
Tele van harsogó véres-veres színnel; |
kábító illattal, vágtató benzinnel; |
csípőket riszáló vad dzsessz-ritmusokkal; |
rablott pénzen zabált félig-nyers husokkal… |
|
Tele búgásával repülőgép-szárnynak, |
melyre a szegények soha fel nem szállnak; |
tele van a kalács minden földi jóval: |
bódítás mákjával, fel nem tört dióval… |
|
Még tüzes fahéjnak rája hintegettem |
forró könnyeimet… S lám-lám, éhes lettem! |
Ez az én kalácsom! Semmi több, csak ennyi! |
Üljetek le mellém, segítsetek enni! |
|
|