E csöndes kis szoba mit sem tud arról, |
hogy ki is az, aki most itt lakik. |
Hogy mily kisértetek suhannak át rajt |
régi zenékkel esttől hajnalig. |
|
A villanyvárosról, hol ifjú voltam: |
hős Váradról mit tudnak a falak? |
Vagy sejtik-é, hogy mit álmodtam egykor, |
szőke Szeged, míg téged jártalak?… |
|
Be idegen e négy falnak a borzas, |
fekete fej s a szabadkai út, |
hol aranypénzes nyaku lányok ajkán |
ittam a csókos bunyevác aszút… |
|
Csöndes szobává lett a hangos élet, |
éjjente öt-hat kis lépés, le-fel… |
S a kurta út mérföldekre világol |
a régi városok színeivel… |
|
S mikor a kakas Váradon megszólal, |
én idehallom s behúnyom szemem… |
Úgysincs több hajnal, csak az, ami elmúlt… |
Ahogy elalszom, ráemlékezem… |
|
|